17. rész - A boldogságot nem lehet ajándékba kapni....

Sziasztok!

Most ide hoztam egy új részt, mert itt már rég voltunk!

A jövő héten, - vagyis nektek most, - 3 napot Washingtonban leszek, szombaton pedig újra buli lesz a bárunkban.

Azért igyekszem egy újabb résszel jönni az Ellopott múlthoz, mert vasárnap elutazunk a dokival Kanadába, és egy egész hétig csak kettesben leszünk, egy rönkházban, ahol nem lesz villany, így nem tudok, majd írni sem.

Hétvégén pedig a kanadai futamra vagyunk meghívva, szóval nem lesz túl sok időm az írásra, ha lesz új rész, akkor azt megint csak ide hozom, mert ebből most írtam többet!

A rész valószínűleg hétfőn érkezik majd, mert nem tudom még, mi mikor érünk haza!

Most megyek, mert még pakolnom kell az útra, ráadásul valaki nagyon morcos, hogy nem találkozunk 3 napig! Ki kell engesztelnem, és még az immár 4 hónapos mókusharcosom is meg kell szeretgélnem!

Szóval, láthatjátok, rengeteg a dolgom!

A részhez jó olvasást, legközelebb hosszabb jön, és kezd majd érdekessé válni.

Remélem értékelitek, hogy tartom magam az ígéretemhez, és igyekszem minden héten jönni!

Puszi, Luna

Foxi…

Hosszú és nehéz éjszaka volt! A reggeli beszűrődő fényben fáradtan pillantok végig a padlón. Bántja a szemem a szikrázó napfény, melynek sugaraiban a porszemecskék boldog táncot lejtenek.

Boldog táncot? Sok volt a pezsgő, vigyorgok.

Pedig a látvány nem mosolyognivaló. Széttört üveg és pohár törmelékek, konfetti, szemét, némi aprópénz, használt zsebkendők tömegével és néhány óvszer.

Ezen a hétvégén sokan dolgoztunk. Rengeteg a vendég, ezért külsősöket is alkalmazunk. A Forma 1 mellett, ilyen csak a Sziget fesztivál hetében van, akkor is tömegével jönnek a külföldiek.

A lányok között ilyenkor nem lehet válogatni, örülünk azoknak, akik jönnek, és hát igen, sokan bevállalják az orális szexet, az asztal alatt. Szerintük ebben nincs semmi, tisztább, mint a dugás, még megcsalásnak sem számít, hiszen a pasira gumit húznak, azon keresztül csinálják. Higiénikus, bizonygatják öntudatosan.  Szemlélet kérdése az egész!

Hát…egyszer kibontottam egy óvszert, és elméláztam a kellemetlen illata és olajos állaga láttán. Nem szívesen venném a számba!

Timike mellém teszi a pultra, az elmaradhatatlan nagy fém tálcáját, fáradtan hajladoz, és felváltva nyomogatja a derekát és a vádliját. Kétségbeesett és túljátszott grimasza megmosolyogtat még ilyen fáradt reggelen is.

-    Te mit változtatnál meg magadon, ha tehetnéd? – faggat, miközben észrevétlenül adja át a nála maradt bugyi pénzem.

-    Most viccelsz? – csodálkozom rá.

-    Nem – rázza a fejét.

-    A falunkban Rozsdásnak hívtak, sokan nem is tudták a nevem. Az intézetben vörös kurva volta, itt Foxi, a róka után. Ja, és anyám is mókuskának hívott. Vaj, szerinted miért?

-    Akkor miért nem festeted be?

-    Mert szerződésben ragaszkodnak a vörös hajszínemhez. Tudtad te hogy a vörös modellek a legkeresettebbek? Ha szeplős lennék, széttépnének, nem is jutna másra időm! Se tetkó, se piercing, se cifra műköröm. És te? Mit változtatnál? Falábakat faragtatnál?

-    Ütődött! – bokszol a vállamba nevetve. Látszik rajtunk, hogy nem szedünk rajtamaradszt! Attól nem kornyadoznánk!

-         Az meg mi?

-         Olyan drog, amiből elég egyszer szívni, és többet nem szoksz le róla.

-         Te szeretnéd? – faggatom.

-         Inkább sántítok.

-         Nem tudod mi az, szabadon szállni – huppan közénk Zsani.

-         Várok, míg kinő a szárnyam hozzá – vonok vállat. Akkor ez mi? – bökök a fehér orrlyukára.

-         Speed! Összetörjük és felszippantjuk, így előbb hat. Ha bulizunk, legfeljebb szintetikus drogokat veszünk. Egyet szippantasz, és nem tudsz aludni. Erre van a 16 órás Kárpátia buli. Szerinted van ember, aki 16 órát bulizik drog nélkül? Vámpír bulinak is hívják, mert oda mennek az áttombolt éjszaka után, és délutánra mindenki véreres, kimeredt szemekkel tombol, zenétől, ritmustól függetlenül a saját ütemére.

-         De minek tomboltok még délutánig, mikor itt is tombolnod kell? Én örülök, ha aludhatok, otthon a zene is csak halkan szól.

-         Nem tudod mi az élet Foxi – legyint lekezelően.

-         Igaz lehet – sóhajtozom, miközben felszedem a cuccaimat, és indulok a türelmesen várakozó Johnny felé.

-         Jól láttam? – meredezik úgy 2 méterről lefelé. Te a fenekére ütöttél az egyik vendégnek, és még meg is fogdostad?

-         Ja – vonok vállat.

-         Te tudod – vonogatja a vállát tanácstalanul. Még mindig csendesen emésztgeti az imént látottakat.

-         Jaj, ne legyél már ilyen földhözragadt - sóhajtozom. – Ha bejön egy pasi és gyanús, mert túlságosan készséges és barátkozó, én is átmegyek közvetlenbe és a fenekére csapok, aztán a nyakát ölelem át. Így letapogatom, mert ha zsaru, vagy a farzsebébe, vagy a nyakába akasztva hordja a jelvényét. Érted már?

-         Nagyon profi vagy! – bólogat elismerően.

-         Azzá tett az élet – sóhajtok.

A taxi már a bár előtt vár. Egy ideje nem mehettem gyalog azelőtt se, és Kevin születése után a Laci, Johnnyt bízta meg a felügyeletünkkel.

A jószívű óriás látja, hogy alig állok a lábamon. Beültet a kocsiba, és felmegy a gyerekért.

A kicsi sem bírja, mire Johnny lehozza Márti nénitől, már kornyadozik az ölében. Hozzám bújuk, érzem a kis leheletét a nyakamban, ahogy elpilled. Nem ébresztem fel. Johnny átveszi tőlem a kis elernyedt testet, és behozza a lakásba, hogy ne cipekedjek.

-         Sápadt vagy Foxi. Pihenj, és próbálj kicsit jobban vigyázni magadra. Ne kelljen miattad is aggódjon a főnök, van éppen elég baja most.

-         Rendben Johnny. Kössz, a kíséretet.

-         Jó éjszakát!

-         Neked is – zárom be a távozó férfi után az ajtót.

Leveszem Kevin nyuszis mamuszkáját a lábáról, ez is Lizó ajándék, és betakargatom. Úgy durmol, hogy meg sem ébred. Az ágyam mellé teszek egy levél fájdalomcsillapítót és egy kis üveg ásványvizet. Ha majd megébredek, és már valamelyest kiment az alkohol a szervezetemből, beveszek néhány szemet. Most nem merek, nem akarok függő lenni, az alkoholmámor tompítja a fájdalmam, simogatok végig gyengéden, nyitott tenyeremmel a mellemen.

Mikor a kicsi mellé fekszem, motyogva öleli magához a nyusziját. Hozzá bújok és hallgatom a leeresztett redőnyök mögött, a sötét szobában a szuszogását.

Profi vagyok, hát igen! Lassan már elképzelni sem tudom, hogy valami mást is csinálhatnék, pedig idővel váltanom kellene, már ha élek még. Kevin nem nőhet fel így, és nem tehetem ki annak, hogy esetleg a gyámhatóság felfigyel ránk, és elveszik tőlem. Már nincs mögöttünk egy mindenható, nincs, aki megvédjen, mert jelenleg saját magát sem képes megmenteni a börtöntől.

A régi énemre gondolok. A harcias amazonra, aki megküzdött a tekintélyért.

Senkit nem engedtem közel magamhoz Lilin kívül. A zavarodott félénk gimnazista lányt megkedveltem. Igyekeztem átadni a tudásomat.

-         A vendégek közt, egy elenyésző kissebségtől eltekintve, akiket a kíváncsiság hajt be, két szélsőséget különböztethetsz meg, már ha nem zsaru az illető. Az egyik a követelőző, agresszív részeg. A nem megyek el, amíg valamelyik ribanc le nem szopik. Itt hagytam 100 rugót, akarok is érte valamit.

-         És ilyenkor mit mondasz?

-         Tájékoztatom, hogy ez egy bár, itt táncos lányok vannak. Az utca másik oldalán van a kupi, és az annyira hiányolt ribancai. Aztán megkérdezem, járjak neked körtáncot az asztal körül búcsúzóul? És közben ráfonom észrevétlen a kezem egy üvegre. Jó esetben ilyenkor már ott vannak a kidobók. Feleslegesen ne keveredj konfliktusba, mert haza is kell menned, és napközben egyedül lófrálsz az utcán….meg ott az anyukád is. Bízz a fiúkban, nekik is érdekük, hogy megvédjenek.

-         Értem – pislog riadtan.

-         A másik a lelki váltságban vagyok típus. Ma is volt egy ilyenem. Fél órát zokogott a pultra borulva, hogy kicsi a farka. Nagyon elegem volt belőle, mert az ilyent még kidobatni sincs szíved, de amíg ott bömböl, addig lefoglal, és nem keresel. Ez itt nem jótékonysági intézmény, nem pszichológus vagy, hanem táncos lány. Nem a lelküket kell ápold, hanem itatni őket. Azért néha felkiálthatsz, hogy dehogy kicsi, innen is látom milyen nagy és tekintélyt parancsoló! Azért túlzásba ne vidd, mert akkor előbb-utóbb használni is akarja majd. Inkább hívasd meg megad egy újabb italra, mert ebből élsz, ebből tartod el az édesanyádat! Téged se sajnál senki, ezen túl kell lépned, és nem szabad senki mással törődnöd, csak magaddal.

-         De te törődsz velem – néz fáradt mosollyal az arcán.

-         Nem is értem miért – mosolygok vissza sóhajtozva.

A féléves bizonyítványom után néhány héttel, megkért az osztályfőnököm, hogy menjek el a lakására, és beszélgessünk. Néhányszor már voltam náluk, mindig izgatott lettem, ha egy igazi otthonba, egy valódi családhoz kukucskálhattam be kívülállóként. Nekem sosem volt ilyesmiben részem. Fájó szívvel figyeltem a boldogságukat. A férje pont olyan kedves volt, mint ő. Üdítővel kínált, és figyelmesen kivonult, hogy nyugodtan beszélgethessünk. Tudtam, hogy pszichológus, mégsem próbált tanulmányozni, a lelkembe látni, vagy manipulálni. Tapintatos, intelligens és művelt. Vajon hol vannak az ilyen férfiak?

-      Mi a baj? – tért rögtön Márti néni a lényegre. Eddig olyan jól tanultál….történt valami?

-      Dolgozom! Nincs időm, de azért nem fogok megbukni. – mosolygok rá.

-      Más is dolgozik kicsi szívem, de nem ront ennyit…

-      Nekem 3 munkahelyem van, és még suliba is járok, nem megy másként.

-      De miért kell ennyit dolgoznod?

-      Most van lehetőségem pénzt keresni. Albérlet kell, ha leérettségiztem, és egyszer lakás.

-      Nem próbálsz meg haza menni?

-      Nem!

-      Elmondod miért nem?

-      Apám úgy véli, nem vagyunk vérrokonok, ezért nem zárta ki a szex lehetőségét. Anyám meg csak nézte és lapult, ahogy egész életében tette.

-      Istenem és bántott?

-      Csak megpróbálta. Nem akarom őket soha többet látni.

-      Megértelek….én csak aggódom érted, nehogy bajba kerülj. Nyugodtan keress meg, ha problémád van, ha leérettségiztél utána is. Örülnék, ha hozzám fordulnál a gondjaiddal. Megkérdezhetem, mit dolgozol?

-      Szexchat-elek! Ülök egy gép előtt – magyarázom a döbbenettől kerek szemének, ahogy mered rám visszatartott lélegzettel – beszélgetek a bejelentkezett vendéggel, és mondom a hátam mögött a 3 lánynak, hogy mit csináljanak, mit kér a vendég. Csak lányokkal dolgozom, és csak operátorként. 3 modellem van, mindhárman egyetemisták.

Csak egy kétségbeesett grimasszal válaszol erre.

-      Tudom, én sem ilyen életet képzeltem el magamnak, de jól keresek, és lakást akarok! Egy ilyent, mint Márti nénié. És meg is szerzem magamnak, addig nem nyugszom. Majd ha meglesz mindenem, ráérek a jövőmön gondolkozni, akkor majd keresek egy polgáribb állást – mosolygok a gőzölgő palacsintás tálra, amit elém pakol.

-      Nem gondoltam, hogy ilyen sok a beteg, perverz ember ebben a kis országban.

-      Mert nem is itt dolgozom. Van, hogy 15 oldalt viszek egyszerre, angolul, németül és oroszul. Valahol mindig figyel néhány felajzott pasi. Ha Amerikában reggel van és nincs forgalom, akkor megy az angol meg a német oldal. Az oroszok nyitottak mindenre, nekik nem számít, éjjel vagy nappal van. A lényeg, hogy a lányok, állandóan mozgásban legyenek, hogy ha valaki rájuk kattint, felkeltse az érdeklődésüket. Ez nagyon strapás meló, még úgy is, hogy csak imitálják a szexet.

Hétvégén táncolok egy belvárosi bárban. Rúd táncolok és nincs szex, se taperászás. A Laci, a főnök, és figyel ránk, rendet tart.

Heti egy alkalommal, fotózásokra megyek, katalógusokat, cipőket, szemüveget reklámozok. Ezt is a Laci menedzseli. Nem vállalok meztelen fotózást, normális életet akarok egyszer majd, és már egy életre elegem van a férfiakból.

Rosszkedvűen megyek haza, én se örülök, hogy csak surranni fogok az érettségin. A szobámban Laci a tv előtt izgul. Alig vesz rólam tudomást.

-      Azért kucorgok itt elhanyagolva, mert te ezt a hülyeséget nézed? – nyűgösködök.

-      Ez a győzelem éve, te leérettségizel végre, és a kedvenc pilótám is nyert a Forma 1-ben.

-      A világítószemű? – ülök a karfára.

-      Hívhatod úgy is.

-      Akkor már nem vesztes?

-      Kinőtte!

-      Miért pont őt választottad?

-      Nem tudom…..mert van benne valami, ami a legtöbb emberből hiányzik…

-      …..és vagy velünk születik, vagy üldözzük egész életünkbe. Igen tudom ez az IQ, dehogy ebben a pasiban ez túltengne? Nem ez a részeges?

-      Lehet, hogy azért kedvelem. Jó vendég lenne – nevet. - Láttam a neten a múltkor, fejest ugrott egy jachtról.

-      Nem nagydolog annak, aki tud úszni – vágok egy grimaszt.

-      A fedélzetre ugrott, atom részegen. Fel se tudott állni.

-      Sok ilyent láthatsz, éjszaka az utcán, csak hajó nélkül – nevetek. - Na de komolyan. Mi fogott meg benne ennyire?

-      Irigylem…..és ilyen férfi nagyon kevés van a világon! Ott van neki a száguldás…

-      ….neked meg én – csusszanok az ölébe.

-      Na látod, lehet, hogy neki kéne engem irigyelnie – húzza magához a fejemet. - Mond csak, miért teszel ki a falra ilyen pöcsöt? – nézi oldalra billent fejjel a Mátrix posztert.

-      Mennyivel rosszabb ez a te autógramm gyűjteményednél? – mosolygok.

-      Ez nem válasz…..

-      Azért tartom az ágyam felett, mert jól esik alá feküdni….rád hasonlít….te nem veszed észre?

-      Nem!  Pedig bent a lányok is mondogatják.

-      Olyan szomorú meleg barna szemed van, az ember szeretne megölelni és megvigasztalni, de ha megharagszol te vagy az ördög! És ők még nem is láttak röpködni….akár ez itt – bökök a képre – a Mátrixba. Az arcod rezzenéstelen csak a szemed mozog, és ha elmosolyodsz, kisüt a nap a felhők közül…..

-      Ilyen lennék?

-      Nekem igen…..

-      Az rendben, ha szeretsz alattam feküdni……csak előtte nekem is szólj – pillant fel a képre összevont szemekkel.

-      Miért pont én….miért segítesz ennyit nekem? – váltok komolyra, és teszem fel a már oly régóta foglalkoztató kérdést.

Hosszan sokáig néz szótlanul. Már azt hiszem nem is fog válaszolni, mikor megszólal.

-      Mert így döntöttem! – mered rám komoran, rezzenéstelen arccal, a Mátrix poszter előtt, aztán lassan oldalra billenti a fejét, arcát elönti a halvány mosoly, és úgy emeli fel a kezét, ahogy a képen van.

-      Te őrült – vetem magam a nyakába. – Te őrült!

Hagyom, hogy kibontson a ruhámból, hogy lerántson az ágyra, forró szájától lángolva száguld a vérem. Az ágyhoz szegez, keményen mozog, a teste és a szívem ritmusára önt el forró hullámokban lávaként a gyönyör.

Kimi….

Az esti After Partyra emelkedett hangulatban érkezem. Dobogós vagyok, lehettem volna első is, de most ennyire tellett. Szophatják a károgók.

Aha, már jön is a szépséges Shayen, csak az ő kedvéért vagyok itt!

-      Mi van Nora? Hogy ityeg? - fogadom a belépő nőt.

-      Én kérdezhetném tőled?

-      Megvagyok!

-      Visszaszoktál már?

-      Elszokni volt nehéz.

-      Azt hittem szereted a rallyt.

-      Főleg ha te is ott voltál. Még mindig beleborzongok, alaposan megleptél… - mosolygok.

-      Félreértés volt! –néz a szemembe komolyan. – Azt hittem Donovan vagy abban a félhomályban. Annyira hasonlítotok egymásra, még az idióta tetkótok is.

-      Dany tudja?

-      Nem! És nem is akarom, hogy megtudja! Megcsókoltalak, mert azt hittem, Te Ő vagy, nem másért.

-      És meg is fogdostál! – célzok az esetre, mikor hátulról átölelt egy sötét félhomályos szobában, belemarkolt a farkamba, egy lássuk csak miből élünkkel, én meg totál szétestem a kezei közt. Hagytam, hogy hozzám simulva elém álljon, és a számra tapadjon. Hosszan, szenvedélyesen csókolt, mire kinyögtem egy elfulladt Kimi vagyokot, mert ezzel, azonnal vége lett a varázsnak.

-      Én így csókolok – mosolyog az álomnő.

-      És én bolond, szóltam, hogy eltévedtél. Hogy lehetek ilyen fasz?

-      Mert alapjaiban véve jó fej vagy, csak minden erődet bedobod, hogy ezt eltitkold és legyőzd.

-      És amúgy? Jobban csókolok, mint az a halvérű Donovan?

-      Halvérű? – nevet fel vidáman – Fura ezt a te szádból hallani.

-      Há? Te szoktad rá mondani!

-      Az más! Én csókolni is szoktam. Te is?

-      Esténként elvered Donovant az ostoroddal, vagy csak a sarokban térdepel kukoricán?

-      Jobb szereti, ha én térdelek.

-      Szóval? Akkor ne is reménykedjek? – próbálok terelni, mert ez a nő tudja, hogy bánjon velem, úgy feszül nekem, hogy zavarba hoz.

-      Ismered a mondást Kimi? Nyelved a szádba, farkad a gatyádba!

-      Nem ismerem.

-      Magyar mondás! – nevet rám és elsiet a közeledő Donovanhoz.

Egész jókedvem kerekedik, mosolyogva nézek körbe egy ital után, és türelmetlenül várom, hogy a szópárbaj hősnő fellépdeljen a színpadra, és elvarázsoljon a hangjával meg az őrületes táncával.

Ebben a kellemes lebegő pillanatban, a semmiből elém toppan egy idétlen szemüveget viselő riporter, és izgatott lihegéssel, nyom egy mikrofont az arcomba.

-      Csak néhány kérdést Kimi! – toporog izgatottan jobbára a lábamon.

Hessenteném, mikor elsuhan a fellépő hölgyemény, és egy légy kedves Räikkönen és válaszolj szépennel, valamint egy suhantában, röptében az arcomra lehelt csókkal, csőbe húz.

Sóhajtva megadom magam.

-      Csak 5 kérdést - nézek nagyon szigorúan.

-      Köszönöm! Izgul, hogy visszatért a Forma 1-be?

Na bazd meg! Ez aztán a kérdés!

-      Egyáltalán nem. Nem vagyok az az izgulós típus. Nem térnék vissza, ha nem szeretnék visszatérni. Biztos vagyok benne, hogy vicces egy szezon lesz – igyekszem humorosan válaszolni.

-      Mit gondol? Mire van reális esélye a Lotusnak idén?

-      Nehéz megmondani, még bármi történhet, a szezon felénél járunk.

-      Mennyi pénzt kap a Lotustól?

-      Kapok valamennyit – sóhajtok, és igyekszem nem ökölbe szorítani a kezem.

-      És hogy fekteti be a pénzét?

-      Van néhány házam meg ilyenek….Valahol élni kell – vakarózom dühösen akár egy visszaeső rühes.

-      Néhányan azt pedzegetik, hogy a Lotus résztulajdonosa lett. Ez igaz?

-      Nem! Nem igaz! Megvolt az 5 kérdés - hívom fel a figyelmét.

-      Az első kettő csak tisztelgő érdeklődés volt – hárít rettentő profin.

-      Ne idegesíts fel – morranok.

-      Azt mondta nem ideges típus! – csodálkozik rám a vastag keret mögül.

Egy film jut eszembe, ahol a szemüveges férfi mindig lekapta az arcáról a szemüvegét, mielőtt lekevertek neki egy pofont. Szeretném megkérni, hogy tegye ezt ő is.

-      Szeretne egy saját F1-es csapatot? – csap le rám, amíg hezitálok.

-      Nincs ilyen tervem. Elég kegyetlen üzlet – emelem fel a kezem mutatva, hogy kész, ennyi volt.

-      Csak még egy kérdés. Milyen gyakran látja a feleségét?

-      Minden nap együtt vagyunk otthon – meredek rá megütközve – hacsak nem kell valamelyikünknek utazni. Ez van azóta, mióta megismerkedtünk  - ez hülyébb, mint elsőre tűnt. - Nagy a ház, de azért megtalálom!   

-      És féltékenyek egymásra – lépdel mellettem, mert szégyenszemre menekülőre veszem.

-      Mindenki az. Még ha valaki azt is mondja, hogy nem féltékeny, szerintem mindenki az! Most már elég a kérdésekből – meredek a szemébe nagyon határozottan.

Érti a szitut. Lemarad, és a vastag keret mögött cikázó tekintete egy másik áldozat után kutat.

Teljesen elvette a kedvem az estétől, pedig jónak ígérkezet. Végre rátalálok Donovanra, hasonló elkeseredéssel a szemében tekinget körbe.

-      Mi van Dany? Nora a színpadon van – hívom fel a figyelmét a nyilvánvalóra.

-      Az rendben van, de köröz itt egy idióta riporter. A tököm kivan tőle is meg a kérdéseitől is. Jó lesz figyelni.

-      Már találkoztunk – veszek el két vodkát a kedvesen kínáló lánytól. – Most a nődet fogom bámulni, és éjjel majd róla álmodom. Nem hagyom, hogy Mr. Okuláré elrontsa a kedvemet.

-      Én rontom el, ha tovább mész a bámulásnál – mosolyog a kiürült pohárba.

-      Majd észben tartom!

Ha már ez a szánalmas firkász az előbb eszembe juttatta Jennit, felhívom. Nem osztja a jó hangulatom, a szokásos bunkó velem.

-      Mikor jössz haza? – faggat minden bevezető, felesleges köszöngetés helyett.

-      Sietek! Még van egy kis PR programom.

-      Nyugodtan viheted a szőke kurvádat is magaddal.

-      Milyen kurvámat? – csodálkozom.

-      Láttam, ahogy nyilvánosan csókolgatott, te szemét! Gratulálok! Egy szőke sztriptíztáncosnő?

-      Ő egy pilótatársam kedvese, Donovan felesége. Danyt te is ismered! – csodálkozom, hogy ilyen rövid idő alatt felkerült a fotó a világhálóra. Hiába, ez a XXI.század!

-      És aztán?

-      Nekem tabu az ilyesmi – sóhajtok, mert eszembe jut Dany meséje a volt nejéről. - Veled akarok lenni – futok neki újra békülékenyen.

-      Én meg nem!

-      Most mi a fasz bajod van?

-      Azt hittem a barnákra buksz. Vagy már mindegy, csak valaki kapja be a faszodat.

-      Eh, amit neked kéne, de te inkább a lószarszagú edződet részesíted előnybe.

-      Te közönséges fasz!

-      Lószarszagú rintyó!

Az éjszaka további része sajnos homályba vész. Nem emlékszem, hogy került le a nadrág rólam, de a következő kép, hogy Nora és Donovan térdelnek előttem és próbálják a lábaimat belegyömöszölni a farmeromba.

-      Ok, te maradhatsz, csak folytasd, kérlek – próbálom a hosszú szőke hajra helyezni a tenyerem. – Te meg tűnj el az álmomból Donovan.

-      Nem bántalak, mert veszélytelen vagy és alkalmatlan.
- Holnaptól nem iszom - csuklom fel. - Hol a faszban a kocsim?
- Nem tudom...már keresik.
- A kocsimat akarom! - hisztizek. - Nyerő szériában vagyok!
- Így nem vezethetsz! Inkább térj vissza a rehab probramodhoz.
- Räikkönen a szerencsefia! - nyúl a másik hónom alá Donovan, és a szépséges Shayennel kivezetnek.
- Én nem sikerorientált vagyok, hanem kudarckerülő!

-      Ha így folytatod a végén még a világbajnokságért fogunk harcolni egymással – vigyorog.

-      Miért baj az? Félsz talán?

-      Szoktam..nem akarnám letörni a megújuló önbizalmad.

-      Kösz Dany – hunyom le fáradtan a szemem.