Hát ez a rész, most saját felelőségre, de szigorúan 18 éven felülieknek!:)
Sziasztok!
Újra megtörtént az elképzelhetetlen!
Tegnap kétszer sikerült elaludnom rajtaütésszerűen.
Másodszor a klaviatúrára borulva nyomott el a lustaság. Egyszerűen nem értem mi
van velem, ha leér a fenekem, már alszom!
Lemaradtam anyuról is, így csak reggel tudtam
megnézni, hogy minden rendben!:) Már a célegyenesben vagyunk, és egyre többet grimaszol,
ha a tükörbe pillant.
Egy jókora bébi pulykával néz farkasszemet
otthon, és nem volt túlságosan vidor. Gondoltam elsütöm neki, Aniw barátnőmtől
hallott gyöngyszemet, hogyha lennének most méhecskék, kétszer kellene tankoljon,
hogy körbe tudjon repülni. De aztán azt kérte, hogy karácsonyra vegyek neki egy
malacot!?, akit be kell ültetni a hűtőbe, és a coca ott ücsörög, aztán ha ő
kinyitja az ajtót, megszólal, hogy röf-röf kövér vagy!
Hát ezek után úgy éreztem nem helyénvaló ez
a vicc!:)
Nem’tom mi lehet ez a malacka, de megkérem
a barátnőjét, a keresztanyunkat, hogy szerezzen egyet, most úgy is mindig itt
van, segít nekünk és ő mindent el tud intézni!:)
Hát akkor következzen a rész, csak szólok,
ez most kórhatáros!:)
Laci…
Néhány
héttel a születésnapja után mogorván mászkáltam a stúdióban. Nem volt
különösebb dolgom, Arnold mindent kézben tartott, egyszerűen csak nem találtam
a helyem és ahelyett, hogy otthon pihentem volna, vagy a bárban felügyelem a
lányokat, bent tébláboltam, akár egy rakás szerencsétlenség. Feszült voltam,
olyan pattanásig feszülő ropogós idegekkel, akár egy friss perec.
Hiányzott a
szex! Amit máskor lezavartam, vagy elintéztettem egy épp kéznél lévő lánnyal,
most nem ment. Valahogy nem volt hozzá kedvem, de az ágyékomat feszítő érzést
nem bírtam lecsillapítani.
Azóta az
éjszaka óta agyaltam, hogy hogyan tovább. Vonzódtam ehhez a fiatal vörös
macskához, és nem csak a testiség, ami vonzott benne. Szerettem volna mellette
kelni, és vele aludni. A kettő közt meg mocskos nagyokat szeretkezni.
Csakhogy
valami megakadályozott ebben. Néhány nappal a születésnapja után tettem egy
megdöbbentő felfedezést. Minden reggel, ha lefeküdtem az éjszakai műszak után,
ő volt az utolsó gondolatom. És rágondoltam akkor is, mikor délután felébredtem.
Már a gondolattól, ahogy magam elé képzeltem a mosolygós arcát, lehiggadtam és
a végtelen nyugalom, ami elárasztott a képtől, kitartott egész éjjel. Soha
ilyen megértő főnök nem voltam még.
De ahogy
múltak a napok, úgy tűnt tova a nyugalmam, mára már egy morcos ágyékomat
markolászó, dühöngő pasassá váltam. Különösen Foxi jelenlétében.
Ott
ücsörgött mellettem egy kényelmes fotelben, felhúzott lábakkal hangosan ropogtatva
nyammogott valamit.
-Te meg mit
rágcsálsz? – meredtem rá mérgesen, akár egy pulykakakas.
-Hát persze!
Mégis megmondanád mikor? – támadott a vörös démon. - Este 7-től itt vagyok
reggelig. Innen megyek suliba. Onnan rohanok fotózásra vagy castingra. A suliban
előkészítőre kéne járnom…. tudod, most érettségizem. De sokszor még arra sincs
időm, meg erőm se, hogy kaját vegyek magamnak, ahogy ma sem. Ma lemaradtam 3 fontos óráról, mert magyar
órán elájultam a fáradtságtól meg az éhségtől, és Márti néni lefektetett az
orvosiba, én meg elaludtam. Ugyan mikor pasiznék? A buszon? Elárulom, ha le
tudok ülni, ott szoktam tanulni, hogy el ne aludjak, mert akkor megint
bevisznek a remizbe!
Eszembe
jutott mekkora riadalom volt, mikor elaludt szegénykém a buszon, és miután
felébredt, egy sötét garázsban találta magát egyedül, a lezárt járműben.
Egy ideig
meredten figyeltem. Visszanézett, szemtelenül, pimaszul meredt rám, meg-megrebbenő
szemhéjjal egyre riadtabban, de rettenetesen elszántan.
Ha láttam
ezt a harcos cicatekintetét mindig elgyengültem. Két óriáspizzát rendeltettem
Arnolddal. Mindenkit kihívtam, egy technikai szünetre, aki épp nem volt képben,
és figyeltem, ahogy befalták.
-Gyere –
mordultam rá evés után. Egyenest a padlásszobájába mentünk. – Mostantól a
szerda a szünnapod. Ezen a napon ki vagy tiltva, nem akarlak lent látni –
magyaráztam kérdő tekintetének.
Közben
felértünk, magunkra csuktam az ajtót. A farmerjához nyúltam, kigomboltam és
lehúztam a cipzárját. Megütközve figyelte mit művelek, de nem ellenkezett.
Felemeltem a kezeit, ás áthúztam a pólóját a fején. Elhajítottam. Egy
pillanatig egymásra meredtünk, aztán lassan a szájára hajoltam. Vágyakozva
nyújtotta felém az ajkát. Gyengéden érintettem meg, sokáig csókoltam,
nyelvemmel finoman siklottam a szájába. Ahogy visszacsókolt, óvatosan
beleharapott a felső ajkamba.
Két kezembe
zártam az arcát, egyre mohóbban csókoltam, közben elvettem az arcáról, hogy
átöleljem. Miközben a derekára akartam csúsztatni, az egyik kezemmel
beleütköztem a mellébe. Megrándult a derekát ölelő karom, szorosabban öleltem
magamhoz, ő pedig két karját a nyakam köré fonta. A kemény ágaskodó mellét markolásztam,
és egyre vadabbul csókoltam. Felizgatott az érintése és az általam gerjesztett
vágya. A tarkómat simogató ujjai cirógatásától, egyre hevesebben lüktetett a
szívem. Két kézzel a fenekébe markoltam, hozzá dörgölőztem és felnyögtem.
Lihegve tapadtunk egymáshoz. Összeérintettem a homlokunkat és mélyeket
lélegezve igyekeztem lehiggadni.
-Teljesen
megőrjítesz te vörös boszorkány – suttogtam – többet gondolok rád…fontosabb
vagy, mint szeretném.
Még
szorosabban öleltem magamhoz és csak csókoltam…
-Szombaton
leszek 34 – engedtem el a száját.
-Felköszönthetlek
majd? – suttogott, és ahogy a lehelete megcirógatta az ajkaimat újra erekcióm
lett.
-Akkor
szombatra szabadnapot kell kérnem a főnöktől – mosolygott.
-Azt hiszem
nem lesz ellenvetése! – pusziltam a szájára. – De most – léptem a
szivacsbetéthez, felemeltem és a kezébe adtam a sulis emblémával díszített
pizsipólóját – aludj! Reggel bejövök és elviszlek suliba. Te egy plüssmackóval
alszol? – meredtem a takarójára.
-Az nem
mackó, hanem róka…és tőled kaptam. Nem emlékszel? – lágyult el a tekintete.
Nem akartam
se emlékezni, se tovább maradni, mert akkor rárontanék, magam alá gyűrném és
istentelenül megdugnám a bárgyún mosolygó rókáján…
Az ajtóból,
a kilincset szorongatva még visszafordultam.
-Te mikor
tanulsz tulajdonképp?
-A
szünetekben, a buszon, itt, mikor a lányoknak pihenőjük van… - vonogatta a
vállait. – De nem lesz gond….azért nem bukom meg. Arra figyelek!
Fejcsóválva
húztam be magam után az ajtót.
Szombat
délután igyekeztem egykedvűnek mutatkozni, és természetesen viselkedni, de zakatolt a
szívem és a gyomromban egy gombóc növekedett. Ideges voltam, és attól, hogy
erre ráébredtem, még inkább megzavarodtam. Nem értettem mi történik velem.
Persze kívülről semmi se látszott rajtam. Megérkeztem,
néhány üveg pezsgőt emeltem ki a csomagtartóból, és próbáltam úgy feljutni az
emeletre, hogy senki ne vegyen észre. Azt hiszem sikerült!
Csillogó szemekkel nyitott ajtót. Az egész lány
sugárzott az izgalomtól, és velem ellentétben, ő becsületesen játszott, nem
próbálta titkolni az érzéseit. Tisztára úgy viselkedünk, mint az első randevús
kölykök.
Csak egy pillanatra hajoltam a szájára, ahogy beléptem.
Míg én a minap ajándékba hozott apró hűtőbe pakolgattam, Foxi két poharat helyezett
az asztalra. Laza közvetlen hangon próbáltam beszélgetni, a forgalomról és az
utcán mászkáló rengeteg motorizált elmebetegről. Valamit motozott, mikor felé
fordultam, izgatott lihegéssel állt előttem, kezében egy csokis muffinnal. A
süti tetejébe egy gyertyát tűzött, melynek lángjánál, még varázslatosabban
villogtak a rézvörös szemei.
- Boldog
születésnapot! – nyújtotta felém. – Nem marcipán…és persze pillangó sincs
rajta, de tiszta szeretetből adom. Fújd el, és kívánj valamit! – sóhajtott nagyot,
és mosolya fényesebben ragyogott az esthajnalcsillagnál.
Az első üveg pezsgőt akartam éppen kinyitni.
Engedelmesen letettem, aztán elfújtam a gyertyát. Az asztalra helyeztem az apró
figyelmességét és magamhoz vontam. Azonnal a karjaimba bújt.
- Az
egyetlen, amit kívánok, már itt van – leheltem a szájának.
Izgatott lihegése felkorbácsolta az érzékeimet. A
szájára hajoltam, rácsókolta a felső ajkára, aztán finoman a fogaim közé vettem.
Készségesen, minden fenntartás nélkül nyújtotta a
száját. Megérintettem az ajkait, hüvelykujjamat finoman húztam végig rajtuk,
mielőtt újra ráhajoltam.
- Vigyázz
rám – suttogta – úgy, hogy én is akarom, még szűz vagyok!
Egyik kezét a vállamra tette, a másikkal az arcomat
simogatta. Kezeimet óvatosan becsúsztattam a pólója alá, végigcirógattam a
hamvas feszes bőrén, és lehúztam róla. Mikor a két tenyerem becsúsztattam a nadrágja
és a bugyija alá, és a kemény fenekébe markoltam, a homlokomat kiverte az
izzadság. Ő is leszedte a pulóverem, aztán görcsös ujjakkal kikapcsolta az
övemet.
Az izgalomtól megkeményedett mellbimbói szinte karcolták
a mellkasom. Meztelen ágaskodó mellei láttán elvesztettem, a magamra erőltetett
nyugalmam. Már éreztem, hogy nem fogunk koccintani, ellenállhatatlan vágy
égetett, lassan lépegettem vele a matrac felé, közben apró csókokkal borítottam
a száját, a nyakát, és kezemmel a mellét masszíroztam.
Halkan nyögdécselt, szíve őrült vergődését éreztem a bőrömön.
Elfektettem, fölé térdeltem, és ahogy húztam le a nadrágját és a bugyiját, előbb
a hasát, aztán a szeméremcsontját csókoltam. Leszórtam magamról mindent, mellé
feküdtem, számmal újra a száját kerestem. Hosszan csókoltam, időt adtam neki, hogy
megszokja a meztelenségemet. Kezemmel előbb az arcát simogattam, aztán lassan
haladtam lefelé. Előbb a kezemmel találtam a mellére, aztán a számmal is. Sokáig
kényeztettem, izgattam. Nyelvem játékától újra megkeményedtek a mellbimbói,
kezével a hajamba túrt.
Ahogy haladtam lefelé, a hasán megremegett az
érzékeny bőre. Gyengéden szétnyitottam a combjait, végig simogattam a csupasz
szeméremcsontján, aztán egyszerre kezdem izgatni az ujjammal, és a nyelvemmel.
Izmos combjai megrándultak, talpait a matracra
feszítette, ujjaival a takaróba markolt. Ágyéka akaratlan mozdult, nyelvemmel
egyre hevesebben ostromoltam a csiklóját, ujjam pedig rátalált arra a híres
pontra. Szinte azonnal megrándult, egész teste befeszült, aztán lihegve
rángatózva élvezett. Nem siettem, hagytam neki időt, hogy kiélvezzen minden
pillanatot. Addig a combjait simogattam és csókolgattam, aztán óvatosan
elindultam felfelé, és újra végigcsókoltam a testét. Amikor fölé feküdtem,
már csak arra tudtam gondolni, hogy mindjárt az enyém lesz, mindjárt érezni fogom
a forró testét.
Rám emelte a tekintetét, szemeiben boldog révület
csillogott, ajkai megnyíltak, még mindig pihegett. Óvatosan nyomtam magam a
combjai közé. Felnyögött, mikor megérzett a testében.
- Fáj?
– lihegtem.
Nem válaszolt, két kézzel nyúlt értem, átkarolt,
ujjaival a hajamba túrt, és magára húzott. A számon kapkodtam a levegőt,
megmozdultam, és mélyen a testébe nyomtam a farkam. Egy pillanatig ledermedtem,
felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézzek. Azt láttam, amit reméltem,
szerelemtől és gyönyörtől párás tekintetet. Megcsókoltam, a farkam teljesen
kitöltötte a testét, forró izgató 18 éves csoda. Próbáltam húzni az időt, ez az
a pillanat, az első orgazmus előtti másodpercek, amik soha többé nem
ismételhetők meg, akármilyen jó is lesz a későbbiekben a szex. Ezt az agyat,
szívet és ágyékot feszítő robbanás közeli érzést addig akartam fokozni és
húzni, amíg képes voltam rá.
Megvonaglott alattam, és kéjesen felnyögött ez a gyönyörű
vörös vadmacska.
Neki feszültem, lassan mozdultam, egészen kihúztam
magam a testéből, aztán olyan mélyen löktem előre, amennyire csak hozzá fértem.
Nem fog sokáig tartani, mert megőrjített, és olyan izgalomba hozott, ahonnan
már nem tudtam magam kontrollálni. Teljesen elengedte magát alattam, nem szégyenlősködött,
kéjesen nyöszörgött, nyögdécselt, velem mozdult és mikor a dereka alá nyúltam,
úgy hajlott akár egy macska. Elvesztem! A nyakát marcangoltam gyengéden a
fogaimmal, egyre gyorsabb ütemben mozogtam. Féltem, hogy elsiettem, de egyszer
csak összerándult alattam és felsikoltott. Körmeivel a vállamba mart, lihegve
feszítette hátra a fejét. A testébe robbantam, hörögve borultam a vállára,
ajkaim a nyakát súrolták, forró lihegésem visszacsapódott az arcomba. Ahogy kicsit
letisztult az agyam, csókolgatni kezdtem a nyakán lüktető halvány érvonulatot.
Széttárt ujjakkal gyengéden simogatta a hátamról és a csípőmről a gyönyör pillanatában,
bőrömre telepedett apró izzadságpermetet.
Még mindig a testében voltam, ahányszor mélyre nyomtam
magam, felnyögött. A száját kerestem, dadogva, lihegve motyogtam szavakat,
aztán csókolni kezdtem. Hosszan, lehunyt szemmel csókoltam, kezemmel az arcát,
a haját simogattam, miközben óvatosan kicsusszantam belőle és mellé feküdtem.
Egyik kezem a fejem alá tettem és elgondolkodtam.
Megtörtént! Hogy jól tettem, vagy sem, már mit sem számított. Nem
akartam a családomra gondolni, sem a szervezetre, aminek a feje voltam, csak
erre a törékeny, finom lányra. Ezt a röpke pillanatot csak magamnak akartam.
Boldog voltam, olyan tökéletes volt minden, hogy még az sem zavart, hogy 34
lettem.
-Csalódtál? - hajolt fölém félénken.
Meglepve kaptam rá a fejem.
-A legszebb születésnapi ajándék vagy….
-Akkor jó – sóhajtott és megnyugodva hozzám bújt.
-És neked? – kérdeztem percek múltán. Jó volt így feküdni némán, csak a szívverésünket,
és a lélegzetvételét hallgatni. Békés, nyugodt, csodálatos.
-Én nem is tudom – dadogta zavartságot mímelve. Éreztem, hogy mosolyog. –
minden olyan gyorsan történt……
Leborítottam az ágyra.
-Szóval gyors voltam? – vigyorogtam. - Ne számíts mostanság másra, már
így is nagyon húztam az időt. De most megismételjük….csak hogy memorizálhasd!
-Még nem fürödtem…. – szabadkozott.
A kezéért nyúltam, és az álló farkamhoz húztam. Engedelmesen megmarkolta.
-Szerinted érdekli?
Nem szólt, csak mosolygott, szemében felszikráztak a lángnyelvek.
-Segíts neki – súgtam és ráfeküdtem.
Értette, mit kérek. Finoman magába vezetett. Hozzászegeztem az ágyhoz.
Kéjesen felnyögött.
-Kulcsold át a derekamat a comboddal. – álltam le.
Bármelyik pillanatban elélvezhetnék, teljesen kitöltötte a farkam a
hüvelyét és majd felrobbantam.
Az izmos női combok szorításában még jobban felizgultam.
A szájára tapadtam, mielőtt megmozdultam. Lihegve ölelt. Néhány lökés
után levettem a lábait a derekamról. Feltérdeltem, és magamba húztam a
csípőjénél fogva. Lábait a nyakamba pakoltam. Olyan hajlékony, úgy tekergethettem,
ahogy kedvem tartotta. A feje mellé támaszkodtam és mozogni kezdtem. Mélyen,
nagy lökésekkel merültem a testébe a farkammal. Felnyögött, ösztönösen mozdult,
mikor a hajamba markolt, egyre gyorsabban mozogtam, hallottam felsikoltani.
Néhány kemény lökés és mentem vele…..
Összeszorított szemmel mozdulatlanul élveztem, ahogy a gyönyör átlüktetett
rajtam, aztán letettem a lábait az ágyra, ráfeküdtem, de a könyökömön támaszkodtam,
vigyáztam, hogy ne nyomjam. Sokáig így maradtunk, időnként megcsókoltam,
simogattam, és disznó szavakat sugdostam a fülébe. Két kezével ölelt magához,
és az ujjaival cirógatta a hátamat és a csípőmet. Olyan nehezemre esett
elszakadni tőle, pedig csak az asztalig mentem, az ottfelejtett poharakért és a
pezsgőért. Gyorsan felbontottam, és visszasiettem hozzá. Közben magára
tekergette a feldúlt ágyból a lepedőt. Alaposan szétrúgtunk mindent.
Koccintunk, lehunyt szemmel apró
kortyokban nyeldeste a márkás italt, aztán várakozóan a szemembe mélyesztette a
szemét. Fürkész tekintettel figyelt, mintha most próbálna kiismerni.
-Minden rendben? – leheltem egy apró csókot a szájára.
-Persze – nézett gyengéden rám. – Mi baj lenne?
-Tudom én…esetleg megbántad.
-Egy ideje már gondolok erre….elég régóta ismerlek. Volt időm átgondolni.
-Ennél többet nemigen tudok adni – komolyodtam el – ugye tudod?
-Még sosem kértem tőled semmit… - ajkai megnyíltak, ahogy a mosoly bujkált
a szája szélében.
Megütközve figyeltem. Meglepő, de igazat mond. Annyi sok ember keresett,
próbáltak a közelembe jutni, igyekeztek megszerezni a telefonszámom, egymás
kezébe adták a bárban a kilincset, a társadalom összes szintjén és rangján álló
emberek, de ő még soha…
Letettem a poharam, a mutató ujjammal a melle fölött megfogtam a lepedőt
és lassan lehúztam a testéről. Nem ellenkezett, mozdulatlanul tűrte, ahogy azt
is, hogy a tenyeremmel végigsimogassak a mellein. Nem tudtam betelni vele.
-Gyere – húztam fel magamhoz – lezuhanyozunk.
Megnyitotta a vizet, és beállt alá. Vigyorogva vicsorított, ahogy a
hideg vízpermet beborította a testét. A mellei szinte kibökték a szemem.
-Megőrültél? Még jéghideg! Várj egy kicsit – toporogtam a zuhany előtt.
-Annyira imádom! Minden pillanatát, a hideget is, ahogy reszketek alatta,
amíg lassan felmelegszik és feltölti a testem minden apró részét jóleső
boldogsággal, a zubogó víz. Soha nem volt ilyenben részem. Otthon nem mertem
fürödni. Ha meg mégis, még kiskoromban, nem maradt már csak hideg víz, mire
sorra kerültem. Később még a wc-re se mertem kimenni, a bátyám állandóan zaklatott.
A fürdés szóba sem jöhetett, csak gyors mosakodás a csapnál, ha biztos voltam
benne, hogy néhány pillanatig magam lehetek. Mire a koleszba kerültem, már
világrekordot dönthettem volna, a gyors zuhanyozás kategóriájában.
Az intézetben mindent a zuhanyban
intéztek a lányok. Egyszer engem is alaposan elvertek…ez volt a beavatás. Ott
az ember nem kényeztette magát hosszan a krémes illatos tusfürdőjével, mert
mindig voltak olyanok, akik bepróbálkoztak. Bár nem űztem az ipart
hivatásszerűen, azért abban biztos voltam, hogy hetero vagyok, és egy férfihez
fogok egyszer vonzódni.
-És…. most vonzódsz? – léptem be mellé, az immár kellemes meleg
vízsugarak alá.
-Ez itt én vagyok – nézett rám a vízcseppek alól – és az én életem. - A
kezébe nyomott egy kis tusfürdőt, és lassan simogatta a bőrét. Közben elfordult
tőlem, háttal állt, úgy folytatta. - Tudom nem nagy durranás, nem sokan
cserélnének velem, de ez az enyém! Én irányítom végre, én döntök, és én
vállalom a felelősséget, a tetteim után. Semmit nem kell megtennem, csak ha
akarom - két kezét a csempére tapasztotta, fejét felemelte, az arcába fröcsögő
vízcseppek közt magyarázott egyre nagyobb átéléssel. - Szabad
vagyok…független…és erős! Azért vagyunk itt, mert akartalak…és ha egyszer
majd..
Mögé léptem, hátulról öleltem, a két
mellét a tenyerembe zártam, és hozzá tapadtam. Először belecsókoltam a nyakába,
közben elvettem a tusfürdőt, és gyengéden simogattam a bőrén a gélt. A melleit,
a derekát, a combjait mostam, egyetlen apró zugocskát se hagytam ki. Mikor a
hátát kezdtem simogatni, a nyakát hátra hajtotta a vállamra. Meg akart
fordulni, de nem engedtem. Kezeit visszanyomtam a csempére, aprólékosan
végigsimogattam az egész testét, ő pedig nyöszörögve élvezte. Elzártam a vizet, és magamfelé fordítottam. Végigsimogattam a kézfejemmel a vállán, a mellein, és tisztára töröltem, miközben a
szájáról leittam a vizet. Kivette a kezemből a puha frottírt, és mosolyogva
itatta fel a bőrömről a nedvességet. Felkaptam a karomba, visszavittem a
szobába, és a szivacsbetétre helyeztem.
-Nem vagy éhes?
-De igen – húzott le maga mellé.
-Nahát te telhetetlen vadmacska!
Hátrahajoltam, teletöltöttem a poharakat, mielőtt a kezébe adtam.
Élvezettel kortyolgatta, felszikrázott a szeme, ahogy a pohár mögül nézett.
-Te kényeztettél engem, pedig ma a te születésnapod van. – tette a
szivacs mellé a poharát.
A takarón térdepelt, szemét hatalmasra tágította a vágy, a kíváncsiság,
és a kudarctól való félelem. Gyengéd erőszakkal nyomott le az ágyra, apró
csusszanásokkal araszolt lefelé. Rácsókolt a mellkasomra, a nyelvét végighúzta
a hasamon, már ettől felnyögtem.
-Szólsz, ha valamit rosszul csinálok? – hajolt a farkamra.
Mélyen engedte a forró szájába, picit megszívta, a nyelvével izgatta,
pontosan ott, ahol a legérzékenyebb. Nem tűnt kezdőnek.
-Teljesen jó, amit csinálsz – nyögtem.
-Utána néztem a neten…. – lehelte.
Újra rábukott, szinte tövig engedte a szájába. Lassan, kicsi vákuumot
csinálva engedte ki magából. Eh, nem bírtam tovább, nem akartam a szájába
élvezni, érte nyúltam, és magamra húztam. Engedelmesen jött a térdein, a
csípőmre ültettem, és lassan engedtem a farkamra. Mikor már benne voltam,
felnyomtam magam. Sóhajtozva támaszkodott a mellkasomra.
-Most te leszel a kapitány – kezdtem a kezemmel mozgatni a fenekét – te irányítasz.
Hamar megértette mit akarok. Összhangba kerültünk egymással, ráérzett,
lihegve mozgott rajtam, szeme az enyémbe kapaszkodott.
Lüktetve rohant át rajtam, valami régen nem tapasztalt érzés. A szívemben
élveztem előbb, és csak utána a farkamban. Az egész testemet átjárta a
boldogság, remegtem alatta, hörögve rántottam magamra, néhányat mozdult még,
aztán éreztem, hogy fogai a vállamba martak. Fájt, mégis boldogan mosolyogtam.
Két kézzel öleltem magamhoz, ezt a gyönyörű, törékeny, engedelmes, fiatal
testet. A karomba vittem ki zuhanyozni, és mire alaposan megmostam a rejtett
zugait, már teljes harci készültségben vártam, hogy megmossa a farkam fejét. Felszegeztem
a zuhany oldalára, durván, erőteljesen szexeltem, mélyen löktem magam, egyre
beljebb a testébe. A zuhanycsőben kapaszkodott, igen, sikoltozta, kérlek, de
szerintem fogalma sem volt mire. Összefonódva élveztünk, és kezdhettük elölről
a mosakodást. Szárazra töröltem, kicsit elgyötörten vánszorog vissza az ágyba,
és befészkelte magát, mire immár szárazon én is visszatértem.
-Teljesen kivagyok már… - nyöszörgött, de karcsú ujjai megint a hajamba
siklottak.
Nem hagytam aludni, a hasára fordítottam. Végigsimogattam a kerek fenekén, a vékony derekán, benyúltam alá, és kicsit megemeltem a
kerek fenekét. Gyönyörű 18 éves formás popsi, már a látványától kivert a víz.
Szétfeszítettem a lábait, és befúrtam magam közéjük. Egyik kezemmel, a
csiklóját izgattam egészen addig, míg láttam, hogy kezeivel megmarkolta a
takarót, és lihegve nyögdécselt. Ekkor feltérdeltettem, megmarkoltam a csípőjét, és ráborulva nagyon
gyorsan kezdtem mozogni. Sikoltozása elnyomta a hörgésem. A 18 éves, feszes,
kerek fenekét bámultam, amíg élveztem.
Azért reméltem, nem hallatszik le a stúdiókba, ennek a kielégült
vadmacskának a sikoltozása.
Átölelve aludtunk el, de aztán éjjel, ahogy
forgolódtunk, valamikor elengedtem. Hajnalban arra ébredtem, hogy kiment a
mosdóba, és mikor visszajött, óvatosan mögém feküdt, hozzám simult, és miközben
gyengéden átölelte a derekam, apró puszikat adott a nyakamra, és a vállamra. Aztán
bevackolta magát mögöttem, akár egy kiscica, és már aludt is tovább.
Azt hiszem, abban a pillanatban
szerettem bele visszavonhatatlanul. Azt bárki megjátszhatja, hogy jó velem az
ágyban, azt is, hogy kedvel és élvezi, amit csinálok, hogy imádja a szövegem,
odavan a fejemért.
Ismerem jól ezeket a
női trükköket, praktikákat, nem ma kezdtem, és van némi hatalmam, befolyásom ahhoz,
hogy kellően kívánatos falat legyek, a luxusra vágyó nők körében. De ő nem
játszotta meg magát, soha nem is tette, és azzal, hogy éjjel, mikor látta, hogy
alszom, hozzám bújt és puszilgatott, mindent elmondott. Nem mozdultam, nem
akartam, hogy tudja, felébredtem és lelepleztem. És azt sem akartam, hogy
hevületemben, esetleg olyant mondjak neki, amit nem szabad, mert nem ígérhetek
semmit. Próbáltam megnyugtatni a meglóduló szívemet, és mikor már éreztem a
hátamon, az egyenletes nyugodt szuszogását, óvatosan a derekamon nyugvó kezéért
nyúltam. Felhúztam a számhoz, és rápusziltam az ujjaira. Végigcsókoltam az
összest, aztán a tenyerébe hajtottam a fejem.
Mielőtt elaludtam a
házasságomra gondoltam.
Évek óta élünk meghitt barátságba a
feleségemmel. Valamit néha összehozunk, de az inkább kamasz pettinghez
hasonlít. Ha hozzáérek, kibírhatatlan fájdalmakkal küzd, azóta az átkozott
műtét óta, mikor pont Foxi jött el segíteni, és vigyázott a fiainkra.
Eleinte hagyta, hogy rámásszak, és csak
sírt közben. De ez nem volt jó senkinek. Én nem vagyok olyan állat, hogy
élvezzem egy nő fájdalmát. Teljesen lehangolt, inkább leszoktam róla, maradt a
simogatás meg a nyalakodás, és az alkalmi, megtisztító szex, olyan lányokkal,
akiknek másnap, már az arcára sem emlékeztem.
Nem akartam megbántani azzal, hogy ez
nekem kevés. Szerettem, azt akartam, hogy érezze, szükségem van rá, mert tudom,
hogy neki az élete függ tőlem. Amíg a feleségem szent és sérthetetlen. Senki,
még a legelvetemültebb banda sem merné bántani a családomat, mert ezzel az
egész alvilág haragját kivívnák maguk ellen. Amíg a hitvesem, addig
érinthetetlen.
Ezért nem ígérhetek semmit, ennek a
lánynak. Ezért érzem úgy, hogy egyszer még bajt hoz ránk az, hogy
beleszerettem. Titkolnom kell, mert neki meg ettől függ az élete. Ő az én
Achilles sarkam, az egyetlen gyenge pontom. Azzal, ha őt bántják, engem
kínoznak, nekem fáj.
De ez nem tartozik Foxira, nem is mondtam
el neki. Ahogy azt se hogy, beleszerettem, mert ez baj!
Úgy kellett vele
viselkednem, hogy érezze, fontos nekem, mert jó vele a szex, de semmi több.
Mást nem érezhetek. Nem lenne szabad!
Mark….
Megbeszéltem mindent a nyomozóval, elrebegtem,
mint egy mellesleg, hogy ha jó munkát végez, és főleg gyorsan dolgozik, esetleg
beviszem a futamra, ha érdekli, mert, hogy kinek is vagyok én a személyi
edzője?
Vetődött rá! Elmondtam azt a keveset,
amit tudtam. 4 éve volt egy kellemes éjszakánk, melynek ma lobogtatta meg
előttem e fénykép személyében, a gyümölcsét. A gyerek 2009 szeptember 27-én
született, az anyja neve Maja. Ennyit tudok róla. A képet nem adom! Raikkönen meghagyta,
hogy ki ne adjam a kezemből. Semmi más nincs a fiáról.
Lefotózta, és rátöltötte a laptopjára.
-Ez így nem sok, fog menni? – faggatom.
-Persze, ha a nevén van a telefon,
azonnal megtalálom, ha nem, akkor kell pár nap, míg beméretem. Azt mondja
pesti? Reménykedjünk, hogy rendes lány, és a saját nevén van a mobilja. Ahogy
megtudok valamit, jelentkezem - fogta a mobilszámom, és rohant nyomozni.
Reggel jó hírekkel ébresztettem a
nyűgösködő sofőrt.
-Megtalálta – lelkendeztem, míg
elnyammogta a reggeli zabkásáját. - A neve Tóth Maja..
-Tod? – kapja fel a fejét.
-Tóth! – ismételgetem türelmesen.
Tudom hogy ilyenkor nehéz vele. Rám
vetíti, ha frusztrált.
-A kisfiú Tóth Kevin. Egyedül neveli,
nincs bejegyzett apja a gyereknek, csak egy fiktív apa.
-Az meg mi?
-Olyan, aki nem létezik. A nyomozó
szerint, itt meg kell nevezni egy apát akkor is, ha nem tudod ki az. Kell egy
név.
-He?
-A lány a Baradlay Richárd nevet adta
meg.
-És?
-A nyomozó szerint, az itt egy irodalmi
remekmű, film is készült belőle. A címe, Kőszívű
ember fiai – teszem hozzá kicsit vonakodva.
-Eh! – kap idegesen egy sörért.
-Most ne vedelj Kimi. A nyomozó sokáig
nevetgélt rajta, azt mondta, vicces leányzó lehet….
-Ja, engem is jól megviccelt….csak
valahogy nem nevettem…..még, hogy kőszívű….
– kezd a várakozásomnak megfelelően dühöngeni.
-Szóval megvan a csaj címe, már este
kitelepült a ház elé. Azt mondta, ott fog lakni, míg elő nem kerül. Kértem,
készítsen róluk felvételt, ha lehet. Gondoltam, talán szeretnéd látni a
gyereket.
Csak vonogatta a vállait.
-Fogalmam sincs, mit szeretnék!
* * *
Elaludtam,
és lemaradtam néhány nagyon fontos óráról, pont úgy, mint a fenti történetben
Foxi!:)
De még idejében sikerült
rácsatlakoznom az otthoniakra. Két örömhír is érkezett! Az egyik, hogy a doki
vett egy új kocsit, úgy érzi, megengedheti magának. Ez jó hír, én kicsit rá
vagyok görcsölve a kinti helyzetünkre, de ő már rendben van. Kitűnő állása van
és a magánrendelője is kezd beindulni – bár most hiányolja személyemben a
fáradhatatlan és sziporkázó asszisztensét!:)
A másik jó hír, hogy mikor elmentem,
kiküldtem a portfoliómat az ügynökségem kinti, Washingtoni központjába, és
válaszoltak végre. Behívtak a következő év elejére egy kastingra. Igyekszem megragadni
minden lehetőséget, ki tudja, ha esetleg valami balul ütni ki, több lábon kell
állni, hogy talpon maradjunk.
Nézegetem a kinti táncosokat is, ha
minden kötél szakad, de az amerikai rúdtánc még kicsit messze áll tőlem. Más a
stílus, a ritmus, a zene. Az a gengszter rap, annyira nincs közel hozzám, de ez
is egy lehetőség, ha úgy adódik.
Bécsben nagyon jól éreztük
magunkat. Az a jó ebben a vándorló munkában, hogy rengeteg embert
megismerhetsz. Nagyon sok telefonszámom és mail címem van, és elég volt csak
néhány utazás, máris több ügynökség megkeresett, és a lányok is adják a címeket
egymás között, és hívják egymást, akik jól dolgoznak. Megismerkedtem egy haláli
pofa Holland lánnyal, aki már kint van Kanadában. Nagyon hívott magával, valamiért
megkedvelt, velem akart dolgozni. Mindig jött és mondta.
-Te vagy szép, én tud beszélni nagyon, mi
vagyunk szupercsapat.
Valóban
jól beszélt, vagy 6 nyelven, többek közt a magyar mellett, franciát, németet és
kínait, amivel tejes csodálatomat kivívta, én otthon JJ-ék angolján is csak
vigyorgok….gondolom ők meg az enyémen!:)
Azt hiszem, eléggé tradicionális,
hagyománytisztelő vagyok. Vonzódom a múltunkhoz, a hagyományainkat, és a
legendáinkat igyekszem életben tartani és átadni majd a következő generációnak.
Számomra fontos, hogy tisztelettel beszéljünk azokról, akik már nincsenek
velünk, és megérdemlik a szeretetünket.
Nagyon meghatódtam mikor hazajöttem
váratlanul, és láttam, hogy a kisfiam emlékkeresztjénél friss virág és mécses
van. Pedig nem tudták, nem is tudhatták, hogy hazajövök, nem azért volt, mert
vártak, hanem mert ő is családunk része marad örökre, és tudják, mennyire
fontos nekem és, hogy nem tudok hozzá kijárni.
Fontos a család, persze leginkább
az élők, de azok is, akik már elmentek.
Én mindent megtennék értük, ha szükség
lenne a segítségemre, ahogy mindig is igyekeztem.
Mostanság
a Luca borzolja a kedélyállapotunkat, a hogyan kerül oda be a kisbaba, és ki
teszi be, kérdéssorozattal.
Az
eleinte lelkes felvilágosító csapatban bennmaradt a levegő és mindenki igyekezett
kihátrálni a feladat alól. Miután elpuffogtattam, a legszebb helyen a szíved
alatt, érzed a kisbabád pici szívdobogását, visszhangozza a tiedet stb.
felhúzta magát a kiscsaj, és kifejezetten azt akarta tudni, hogy kerül oda be a
kisbaba.
Hát
ezt nem vállaltam be, miután az Ildi is igyekezett terelni a témát, mondtam
neki, ezt a kérdést, egy férfival kell megvitatnod, mi nők ugye, ezt nem
tudjuk.
Mivel
a Tomival képzeli el a jövőjét és töretlen a szerelem irányában, felé
irányítottam a kérdésével. Az arcátlan, igazi Nádasdy, megtanulta, legjobb
védekezés a támadást. Azt mondta, tudod, hogy várok rád, te leszel a feleségem,
nem is merek másba gondolkozni, ez már eldöntött tény. Így nekem még nem volt
se gyerekem, se terhes feleségem. Kérdez egy olyan pasit, aki már túl van ezen.
Mivel
csak mi voltunk, és nem volt jelen egy apukajelölt sem, apunak tette fel a
kérdést mikor bejelentkeztek. Szegény apu riadtan lépett ki a képből, sürgősen
havat kell lapátolnom kibúvóval.
Aztán
elnapolódott a kérdés, mert megjött a skandináv, és a nővérem meg a barátnőm megkérték,
hogy kicsit jegelje ezt a témát, velem meg leültek egy kicsit elbeszélgetni. Jó hatással voltak a gondolataimra, mint
mindig.
Két hete nem láttam és ezalatt az
idő alatt, azt hiszem mindkettőnknek volt időnk alaposan átgondolni, hogy mit
is akarunk kezdeni a másikkal. Aztán, hogy mit hoz a jövő, azt majd meglátjuk.
Minden esetre nagyon igyekezett,
még a süti készítésbe is besegített, és kapargatta azokat a rohadt őszibarack
sütiket, és ez több mint amit várhattam tőle. Azt hiszem, aki megette soha nem
gondolná ki készítette!:)
És a pasi…hát igen! Történt ami
történt, van ami van, és lesz ami lesz, de ő nem bújik ki a bőréből már. Addig sertepertélt
a konyhában miután fegyverszünetet kötöttünk, és már túl volt az arcába tolt
tejszínhabnak vélt borotvahabon, míg felkapott egy brokkolit, és azzal a
félrehúzott mosolygós szájával, meg az oldalra billentett fejével nézett rám,
hogy fagyöngy?
És jött velünk még vásárolni is,
ami igen nagy gesztus tőle. Betévedtünk egy turi butikba, ráadásul nem volt
bent senki, csak mi, és 990 forintért vettünk farmereket az öcsémnek. Valamiért
a Tomi nem talál magának megfelelő deszkás rucit az üzletekben, de a turkálóban
mindig kincsekre bukkan. Úgy szoktuk, hogy ő beáll egy próbafülkébe, én meg
lelkesen hordom neki a nadrágokat, most is talált három darabot, ezzel már
ellesz nyárig.
De láttátok volna a szőke fejét, mikor
rájött, hogy egy használt ruhakereskedésben vagyunk!:) Totál kész volt, pedig
szerintem nincs ebben semmi gáz. Vettünk egy halom plüssállatkát is – ezeket beküldtem
a kórház gyerekosztályára.
Idén nem megyünk sehova, a
tesóimmal leszek, meg anyuékkal a net előtt, rá kellett jönnöm, hogy ezek a
lelki megpróbáltatások nem nekem valók, főleg most nem!
Szóval nagyon türtőztette magát,
nem veszekedtünk, mert most azért törékeny a hangulat, de finoman célzott rá,
hogy utaltatta a szokásos apanázsomat a számlámra. Pedig megbeszéltük, hogy nem
tegye!
Aztán felajánlotta, hogy menjünk
fel Pestre vásárolni, ha ruhára van szükségünk. Nem akartam görénykedni, mert
tényleg igyekszik, de nem bírtam ki, hogy ne mondjam neki, a milliós Gucci
cipőmben sem lenne semmivel se jobb a kedélyállapotom, mint a 700 forintos
papucsomban. Pedig nem akartam bántani, ezért is kértem, hogy ne találkozzunk
egy ideig, mert csak marnám, meg beszólogatnék neki. Tudom, mert rohadtul fáj
ami történt, de ez nem méltó hozzám. És pontosan ezekért a gonosz gondolatokért
nem akarok vele találkozni egy ideig. Tudnom kell, hogy képes leszek legyőzni a
rosszindulatot, és a szarkazmust vele szemben. Mert azért csak, hogy bántsam, ő
meg visszaszóljon, nincs értelme találkoznunk.
Azért lenne hozzá néhány szavam,
mert ez a bolond, annyira megdöbbent a használt ruhákon, hogy mikor elment, még
egyszer elküldte azt az összeget, amit küldeni szokott. Ezzel viszont lehetővé
tette, hogy valakinek bearanyozzuk egy amúgy is feledhetetlen napját, és
olyanná tegyük, amilyent megérdemel, én pedig ezzel a jóérzéssel hagyjam el a
hazámat!
Valami nagy dologra készülünk,
teljes titokban, és én egyre jobban belelovalom magam, közben meg küzdök, hogy
ne sírjak, mert akkor oda a meglepetés, de hát reménytelenül érzékeny vagyok!
Így is vigyáznom kell, ki ne
kotyogjak valamit, mert a barátom szerint beszélek éjjel. Mondogatja már egy
ideje és most felébredtem rá, hogy tényleg! Beszélek! Itt a vég?
Kérdeztem tőle, mond mit mondtam?
Magas labda volt, belátom még
félálomban is, idétlen vigyor, hogy boldoggá akarsz tenni.
Mondom, tettelek már eleget, azt
kérdeztem milyen nyelven beszéltem. Erre még jobban vigyorog, hogy nemzetközi,
nyögdécseltem, mint akinek pont jó. Hát nem lettem okosabb, mert valahol azt
olvastam, azt érzi az ember már az anyanyelvének, amilyen nyelven álmodik, és
kíváncsi vagyok.
És nem csak beszélek, még
rugdalózom is. Majdnem szétrúgtam az ágyam, a nővérem szerint nem tudok
kikapcsolni, álmomban is pörgök.
Fura tőle ezt hallani, mert gyereknek
ő volt ilyen. Egyszer régen elrepült egy papagájunk, ő meg éjjel nekiugrott a
feje felett lógó, falra szerelt éjjeli lámpának, csüngött rajta akár egy megfáradt
denevér, és kiabálta, gyertek gyors megfogtam, itt van Gigi. Alig bírtuk
anyuval leszedni, meg nevettünk is, és persze reggel semmire sem emlékezett. És
azért kapott külön elrekesztett szobarészt, mert úgy csikorgatta a fogait
álmában, hogy megőrültünk tőle. Akkoriban ő volt kényszeres. Ordított, mint
akit nyúznak, ha négyes kapott valamiből.
És hát hiába volt itt a skandináv,
nekünk gyakorolni kellett. Minden nap, minden pillanatában táncoltam, ahogy
volt egy kis szabadidőm, ő meg csak nézte.
Összetoltuk a tükrös szekrényeket, hogy lássuk, mert az a lényeg, hogy
egyszerre. A végére már besokallt a barátnőm, mondta, ha még egyszer kiejted a
szádon ezt a szót….nem vártam meg mi lesz, inkább csendben maradtam!:)
De a szőkének tetszett a műsor. Elsörözgetett,
elhevert az ágyon és jól elvolt. Cserébe segített sütit készíteni. Hát vannak
dolgok, nem gondolnám, hogy ezt sokszor művelte. Mennyivel másabb most, hogy
történt ez az egész. Hirtelen figyelni kezdett rám, emlékszik minden mondatra,
és ezt finoman a tudtomra hozta, hogy lássam, igenis számítok!
Nagyon meglepett az ajándékával. Csak utolsó nap
adta oda, indulás előtt, én mondtam is, hogy nem készültem, én nem vettem
semmit, mert hát nem tudom, hogy vagyunk-e még egyáltalán.
De ő rövidre zárta, egy mindig is csak rajtad
múlott, hogy vagyunk-e méggel, és azt mondta, ajándéknak azt kérem, hogy vedd
ki a kulcsot, ezután is a zárból! Ez legyen az ajándékom. És ez is annyira személyes volt,
régen mindig azzal viccelt, hogy majd tudni fogja, ha ráuntam, mert akkor, ha
jön éjjel, zárva lesz az ajtó, és benne hagyom a kulcsot. És másra is
emlékezett…
Egyszer megbámultam egy táskát, ami
világos vajszínű volt, és nagyon tetszett. A nővéremnek van hasonló, csak
baglyok vannak rajta, jó nagy, ebben hordott nyáron mindent.
Megkaptam azt a L.V. táskát, aminek
a mintázata hasonlít a francia kártyára, és mielőtt tiltakozni kezdtem volna,
azt mondta, néz bele!
Régebben sokat beszélgettünk a
múltról. Ő is elmondott nagyon személyes dolgokat a családjáról, és én is meséltem,
hogy volt egy jade szobrunk, 3 sárkány volt megfaragva, nem volt nagy, de
gyönyörű volt, és mikor már nagyon nagy volt a baj, anyu beadta a zaciba, fent
Pesten egy gyűrűvel együtt, ami olyan kis semmi volt, hogy talán le sem
hajoltam volna érte, ha meglátom az utcán. A gyűrű a családunkban száll a
férfiakra, és ezt húzták a feleségük ujjára. Olyan, mint egy vékony kis ezüst karikagyűrű,
de ha közelebbről nézted, körbe volt rakva gyémánttal, az egész karika. Először
csak zálogba akarta tenni, aztán annyit ígért érte a pasi, hogy rábólintott.
Ment a nővérem tandíjába mind a kettő. Anyu a gyűrűt siratta meg a tradíciót,
én meg a szobrot.
Szóval ezek után belenéztem a
táskába, és egy mécses tartó volt benne, akkora mint mondjuk egy energiás
doboz, zöld márványozott jade kőből, de ami egyedivé és személyessé tette, hogy
alul bele volt vésve, hogy Kevinnek! A közepében pillangók voltak faragva,
ahogy összeérnek a szárnyukkal meg a csápjukkal. Nagyon szép. Tényleg. Azt
mondta, főnixet akart bele, mert az mindig újjászületik, de aztán inkább maradt
a pillangónál, mert ez a miénk.
Nekem egy láncot hozott, egy jade
medállal. Ugyanolyan márványozott zöld csodás szitakötő volt kifaragva.
Nagyon megérintette a lelkem ezekkel
az ajándékokkal és a figyelmességével. Személyes volt, mert emlékezett rá, hogy
meséltem neki, hogy a Dragonflay a kedvenc angol szavam. És hogy folyvást
összekevertem a csatateret és a pillangó szót. Ő meg csak nevetett ezen egykor,
hát igen…akkor tényleg eléggé mulatságos volt.
Ami érdekes, mikor kimondtam, hogy
magyarul szitakötő, neki meg az tetszett. És még a dédikének is hozott egy
bögre nagyságú álló ormányú jade elefántot. Azt mondta, anyu is kapott, de neki
már odaadta mikor ott keresett, és hogy ez szerencsét hoz.
Kedves volt, és figyelmes. Kár,
hogy mindig későn jövünk rá arra, hogy a másik fontos, és hogy mennyire
boldoggá teszi egy apró figyelmesség.
A Tominak meg munkát ajánlott, ha
elvégzi az autós sulit, elviszi a saját csapatába, ha van kedve. Vajon melyik
srácnak ne lenne ilyenhez kedve? Úgy tűnik, nem szándékozik még lezárni ezt a
kapcsolatot, vagy csak nagyon megkedvelte az öcsémet.
Aki szintúgy gondolkozhatott kicsit
a jövőnkről, mert miközben itthon haldoklott a többi pasi, leült
mellém és mondta, te Luna valamit kezdeni kellene ezzel a zenéléssel, mit
gondolsz?
Nagyon
örültem, mert én is ezen gondolkoztam ott kint, hogy összeállunk és
fellépegetünk, előbb a saját bárunkban, aztán majd meglátjuk. Nincsenek saját
dalaink, nem is lesznek, de rengeteg fantasztikus szám van, amit már most is
tudunk, és a Halloween party után is megkérdezték, vállalnánk-e fellépést. Ha
kiköltöznek végre, megcsináljuk. Csak olyan hobbi szinten, a suli meg a munka
mellett, nem ez lesz a megélhetésünk, inkább kikapcsolódás.
Már
alig várom, hogy ott legyenek velünk mind, és hogy tanulhassak. Egy suliba
fogunk járni megint mind a hárman, úgy ahogy régen, amikor még annyira
gondtalan és boldog voltam, és minden annyira, de annyira tökéletesen szép
volt!
Megvalósítjuk
a nővérem álmát is, mert ha valaki, hát ő aztán megérdemli! Nem lesz nála
lelkiismeretesebb kutatóorvos, biztos vagyok benne!
Egyre
jobban érdekel a pszichológia, volt benne részem mostanában, hogy az emberek,
hogy tudnak kifordulni magukból, ha biztonságban érzik magukat.
És
a többit is imádom, a konditermet, apu irodáját, a dokiét, na és persze a mi
éttermünket! Szóval jól alakulnak a dolgok, és ha az anyu is dolgozik majd,
vagy a Luca anyukája, akkor még sokkal jobb lesz.
A
szerelmi életem olyan amilyen, de a többi az nagyon rendben van!
Itt ezen az oldalon, nem jelentkezem be karácsonykor, csak a másikon. Ezért most szeretnék mindenkinek boldog, békés karácsonyt kívánni. Töltsétek az ünnepeket szeretetben és megértésben azokkal, akiket igazán szerettek és fontosak nektek, és figyeljetek egymásra!
Őszinte szeretettel ölelek mindenkit, millió puszi,
.jpg)
