2014. december 31., szerda

Boldog Új Évet!












Mit is kívánhatnék Neked az év vége felé?
Kívánok örömet, derűt, boldogságot.
Otthonodba békét, kertedbe virágot….
Fejed fölé napot, csillag-tengereket.
Köréd tiszta szívű, igaz embereket..!!
Lábad alá utat, biztosan járhatót….
Szívedbe éneket, magasba szárnyalót….
Ajkad köré mosolyt, lélekmelengetőt.
Múltat, Jelent, Jövőt,
Egyként szerethetőt….
Szemedbe sugaras szívárvány fények,
Melyek megláttatják a rejtett lényeget…
Újult erőt adó, örömteli perceket,
Kívánok egy áldott – Éltető Életet!!!!












Elfogyott a pezsgő, elhalkult a trombita.
Hidd, hogy ez az év lesz eddigi éveid legjobbika!
Dolgozz, szeress és keresd a szépet!
Áldjon a jó Isten Boldog Új Évet!
Szeretettel: Luna



2014. december 25., csütörtök

Áldott Karácsonyt Kívánok!



Áldott Karácsonyt kívánok!




„Szelíd béke olajága, leng ma földön és hegyen,
Add, hogy éltünk szép virága,
béke és szeretet legyen!
Áldott Karácsonyt kívánunk!”







„Jégvirág költözzön mindegyik ablakba,
Gőzölgő kalácsból, jusson az asztalra.
Legyen sok ajándék, szívemből kívánom,
S hogy gazdagon, örömökben teljen
A Karácsony!”






„Évente egyszer, egy csodás téli éjjel,
Hűvös, titkos álmok suhannak a szélben!
Mindenki házába boldogság költözik.
Szívünk örömmel megtelik!
Boldog Karácsonyt!”




"Békességet, boldogságot,
Csengőszót és gyertyalángot,
Ajándékot, szeretetet,
S mindent, ami fontos Neked!
Békés, Boldog Szép Karácsonyt!"






2014. december 23., kedd

13. rész - Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit....



Hát ez a rész, most saját felelőségre, de szigorúan 18 éven felülieknek!:)

Sziasztok!

Újra megtörtént az elképzelhetetlen!
Tegnap kétszer sikerült elaludnom rajtaütésszerűen. Másodszor a klaviatúrára borulva nyomott el a lustaság. Egyszerűen nem értem mi van velem, ha leér a fenekem, már alszom!
Lemaradtam anyuról is, így csak reggel tudtam megnézni, hogy minden rendben!:) Már a célegyenesben vagyunk, és egyre többet grimaszol, ha a tükörbe pillant.
Egy jókora bébi pulykával néz farkasszemet otthon, és nem volt túlságosan vidor. Gondoltam elsütöm neki, Aniw barátnőmtől hallott gyöngyszemet, hogyha lennének most méhecskék, kétszer kellene tankoljon, hogy körbe tudjon repülni. De aztán azt kérte, hogy karácsonyra vegyek neki egy malacot!?, akit be kell ültetni a hűtőbe, és a coca ott ücsörög, aztán ha ő kinyitja az ajtót, megszólal, hogy röf-röf kövér vagy!
Hát ezek után úgy éreztem nem helyénvaló ez a vicc!:)
Nem’tom mi lehet ez a malacka, de megkérem a barátnőjét, a keresztanyunkat, hogy szerezzen egyet, most úgy is mindig itt van, segít nekünk és ő mindent el tud intézni!:)
Hát akkor következzen a rész, csak szólok, ez most kórhatáros!:)




Laci…

Néhány héttel a születésnapja után mogorván mászkáltam a stúdióban. Nem volt különösebb dolgom, Arnold mindent kézben tartott, egyszerűen csak nem találtam a helyem és ahelyett, hogy otthon pihentem volna, vagy a bárban felügyelem a lányokat, bent tébláboltam, akár egy rakás szerencsétlenség. Feszült voltam, olyan pattanásig feszülő ropogós idegekkel, akár egy friss perec.
Hiányzott a szex! Amit máskor lezavartam, vagy elintéztettem egy épp kéznél lévő lánnyal, most nem ment. Valahogy nem volt hozzá kedvem, de az ágyékomat feszítő érzést nem bírtam lecsillapítani.
Azóta az éjszaka óta agyaltam, hogy hogyan tovább. Vonzódtam ehhez a fiatal vörös macskához, és nem csak a testiség, ami vonzott benne. Szerettem volna mellette kelni, és vele aludni. A kettő közt meg mocskos nagyokat szeretkezni.
Csakhogy valami megakadályozott ebben. Néhány nappal a születésnapja után tettem egy megdöbbentő felfedezést. Minden reggel, ha lefeküdtem az éjszakai műszak után, ő volt az utolsó gondolatom. És rágondoltam akkor is, mikor délután felébredtem. Már a gondolattól, ahogy magam elé képzeltem a mosolygós arcát, lehiggadtam és a végtelen nyugalom, ami elárasztott a képtől, kitartott egész éjjel. Soha ilyen megértő főnök nem voltam még.
De ahogy múltak a napok, úgy tűnt tova a nyugalmam, mára már egy morcos ágyékomat markolászó, dühöngő pasassá váltam. Különösen Foxi jelenlétében.
Ott ücsörgött mellettem egy kényelmes fotelben, felhúzott lábakkal hangosan ropogtatva nyammogott valamit.
-         Te meg mit rágcsálsz? – meredtem rá mérgesen, akár egy pulykakakas.
-         Találtam egy félig száraz zsömlét…
-         Miért nem vettél magadnak valamit?
-         Elaludtam….
-         Mit művelsz alvás helyett? Bepasiztál? – dühöngtem.
-         Hát persze! Mégis megmondanád mikor? – támadott a vörös démon. - Este 7-től itt vagyok reggelig. Innen megyek suliba. Onnan rohanok fotózásra vagy castingra. A suliban előkészítőre kéne járnom…. tudod, most érettségizem. De sokszor még arra sincs időm, meg erőm se, hogy kaját vegyek magamnak, ahogy ma sem.  Ma lemaradtam 3 fontos óráról, mert magyar órán elájultam a fáradtságtól meg az éhségtől, és Márti néni lefektetett az orvosiba, én meg elaludtam. Ugyan mikor pasiznék? A buszon? Elárulom, ha le tudok ülni, ott szoktam tanulni, hogy el ne aludjak, mert akkor megint bevisznek a remizbe!
Eszembe jutott mekkora riadalom volt, mikor elaludt szegénykém a buszon, és miután felébredt, egy sötét garázsban találta magát egyedül, a lezárt járműben.
Egy ideig meredten figyeltem. Visszanézett, szemtelenül, pimaszul meredt rám, meg-megrebbenő szemhéjjal egyre riadtabban, de rettenetesen elszántan.
Ha láttam ezt a harcos cicatekintetét mindig elgyengültem. Két óriáspizzát rendeltettem Arnolddal. Mindenkit kihívtam, egy technikai szünetre, aki épp nem volt képben, és figyeltem, ahogy befalták.
-         Gyere – mordultam rá evés után. Egyenest a padlásszobájába mentünk. – Mostantól a szerda a szünnapod. Ezen a napon ki vagy tiltva, nem akarlak lent látni – magyaráztam kérdő tekintetének.
Közben felértünk, magunkra csuktam az ajtót. A farmerjához nyúltam, kigomboltam és lehúztam a cipzárját. Megütközve figyelte mit művelek, de nem ellenkezett. Felemeltem a kezeit, ás áthúztam a pólóját a fején. Elhajítottam. Egy pillanatig egymásra meredtünk, aztán lassan a szájára hajoltam. Vágyakozva nyújtotta felém az ajkát. Gyengéden érintettem meg, sokáig csókoltam, nyelvemmel finoman siklottam a szájába. Ahogy visszacsókolt, óvatosan beleharapott a felső ajkamba.
Két kezembe zártam az arcát, egyre mohóbban csókoltam, közben elvettem az arcáról, hogy átöleljem. Miközben a derekára akartam csúsztatni, az egyik kezemmel beleütköztem a mellébe. Megrándult a derekát ölelő karom, szorosabban öleltem magamhoz, ő pedig két karját a nyakam köré fonta. A kemény ágaskodó mellét markolásztam, és egyre vadabbul csókoltam. Felizgatott az érintése és az általam gerjesztett vágya. A tarkómat simogató ujjai cirógatásától, egyre hevesebben lüktetett a szívem. Két kézzel a fenekébe markoltam, hozzá dörgölőztem és felnyögtem. Lihegve tapadtunk egymáshoz. Összeérintettem a homlokunkat és mélyeket lélegezve igyekeztem lehiggadni.
-         Teljesen megőrjítesz te vörös boszorkány – suttogtam – többet gondolok rád…fontosabb vagy, mint szeretném.
Még szorosabban öleltem magamhoz és csak csókoltam…
-         Szombaton leszek 34 – engedtem el a száját.
-         Felköszönthetlek majd? – suttogott, és ahogy a lehelete megcirógatta az ajkaimat újra erekcióm lett.
-         Szeretném veled ünnepelni…itt! – nyögtem rekedten.
-         Akkor szombatra szabadnapot kell kérnem a főnöktől – mosolygott.
-         Azt hiszem nem lesz ellenvetése! – pusziltam a szájára. – De most – léptem a szivacsbetéthez, felemeltem és a kezébe adtam a sulis emblémával díszített pizsipólóját – aludj! Reggel bejövök és elviszlek suliba. Te egy plüssmackóval alszol? – meredtem a takarójára.
-         Az nem mackó, hanem róka…és tőled kaptam. Nem emlékszel? – lágyult el a tekintete.


Nem akartam se emlékezni, se tovább maradni, mert akkor rárontanék, magam alá gyűrném és istentelenül megdugnám a bárgyún mosolygó rókáján…
Az ajtóból, a kilincset szorongatva még visszafordultam.
-         Te mikor tanulsz tulajdonképp?
-         A szünetekben, a buszon, itt, mikor a lányoknak pihenőjük van… - vonogatta a vállait. – De nem lesz gond….azért nem bukom meg. Arra figyelek!
Fejcsóválva húztam be magam után az ajtót.

Szombat délután igyekeztem egykedvűnek mutatkozni, és természetesen viselkedni, de zakatolt a szívem és a gyomromban egy gombóc növekedett. Ideges voltam, és attól, hogy erre ráébredtem, még inkább megzavarodtam. Nem értettem mi történik velem.
Persze kívülről semmi se látszott rajtam. Megérkeztem, néhány üveg pezsgőt emeltem ki a csomagtartóból, és próbáltam úgy feljutni az emeletre, hogy senki ne vegyen észre. Azt hiszem sikerült!
Csillogó szemekkel nyitott ajtót. Az egész lány sugárzott az izgalomtól, és velem ellentétben, ő becsületesen játszott, nem próbálta titkolni az érzéseit. Tisztára úgy viselkedünk, mint az első randevús kölykök.
Csak egy pillanatra hajoltam a szájára, ahogy beléptem. Míg én a minap ajándékba hozott apró hűtőbe pakolgattam, Foxi két poharat helyezett az asztalra. Laza közvetlen hangon próbáltam beszélgetni, a forgalomról és az utcán mászkáló rengeteg motorizált elmebetegről. Valamit motozott, mikor felé fordultam, izgatott lihegéssel állt előttem, kezében egy csokis muffinnal. A süti tetejébe egy gyertyát tűzött, melynek lángjánál, még varázslatosabban villogtak a rézvörös szemei.
-          Boldog születésnapot! – nyújtotta felém. – Nem marcipán…és persze pillangó sincs rajta, de tiszta szeretetből adom. Fújd el, és kívánj valamit! – sóhajtott nagyot, és mosolya fényesebben ragyogott az esthajnalcsillagnál.
Az első üveg pezsgőt akartam éppen kinyitni. Engedelmesen letettem, aztán elfújtam a gyertyát. Az asztalra helyeztem az apró figyelmességét és magamhoz vontam. Azonnal a karjaimba bújt.
-          Az egyetlen, amit kívánok, már itt van – leheltem a szájának.
Izgatott lihegése felkorbácsolta az érzékeimet. A szájára hajoltam, rácsókolta a felső ajkára, aztán finoman a fogaim közé vettem.
Készségesen, minden fenntartás nélkül nyújtotta a száját. Megérintettem az ajkait, hüvelykujjamat finoman húztam végig rajtuk, mielőtt újra ráhajoltam.
-          Vigyázz rám – suttogta – úgy, hogy én is akarom, még szűz vagyok!
Egyik kezét a vállamra tette, a másikkal az arcomat simogatta. Kezeimet óvatosan becsúsztattam a pólója alá, végigcirógattam a hamvas feszes bőrén, és lehúztam róla. Mikor a két tenyerem becsúsztattam a nadrágja és a bugyija alá, és a kemény fenekébe markoltam, a homlokomat kiverte az izzadság. Ő is leszedte a pulóverem, aztán görcsös ujjakkal kikapcsolta az övemet.
Az izgalomtól megkeményedett mellbimbói szinte karcolták a mellkasom. Meztelen ágaskodó mellei láttán elvesztettem, a magamra erőltetett nyugalmam. Már éreztem, hogy nem fogunk koccintani, ellenállhatatlan vágy égetett, lassan lépegettem vele a matrac felé, közben apró csókokkal borítottam a száját, a nyakát, és kezemmel a mellét masszíroztam.
Halkan nyögdécselt, szíve őrült vergődését éreztem a bőrömön. Elfektettem, fölé térdeltem, és ahogy húztam le a nadrágját és a bugyiját, előbb a hasát, aztán a szeméremcsontját csókoltam. Leszórtam magamról mindent, mellé feküdtem, számmal újra a száját kerestem. Hosszan csókoltam, időt adtam neki, hogy megszokja a meztelenségemet. Kezemmel előbb az arcát simogattam, aztán lassan haladtam lefelé. Előbb a kezemmel találtam a mellére, aztán a számmal is. Sokáig kényeztettem, izgattam. Nyelvem játékától újra megkeményedtek a mellbimbói, kezével a hajamba túrt.
Ahogy  haladtam lefelé, a hasán megremegett az érzékeny bőre. Gyengéden szétnyitottam a combjait, végig simogattam a csupasz szeméremcsontján, aztán egyszerre kezdem izgatni az ujjammal, és a nyelvemmel.
Izmos combjai megrándultak, talpait a matracra feszítette, ujjaival a takaróba markolt. Ágyéka akaratlan mozdult, nyelvemmel egyre hevesebben ostromoltam a csiklóját, ujjam pedig rátalált arra a híres pontra. Szinte azonnal megrándult, egész teste befeszült, aztán lihegve rángatózva élvezett. Nem siettem, hagytam neki időt, hogy kiélvezzen minden pillanatot. Addig a combjait simogattam és csókolgattam, aztán óvatosan elindultam felfelé, és újra végigcsókoltam a testét. Amikor fölé feküdtem, már csak arra tudtam gondolni, hogy mindjárt az enyém lesz, mindjárt érezni fogom a forró testét.
Rám emelte a tekintetét, szemeiben boldog révület csillogott, ajkai megnyíltak, még mindig pihegett. Óvatosan nyomtam magam a combjai közé. Felnyögött, mikor megérzett a testében.
-          Fáj? – lihegtem.
Nem válaszolt, két kézzel nyúlt értem, átkarolt, ujjaival a hajamba túrt, és magára húzott. A számon kapkodtam a levegőt, megmozdultam, és mélyen a testébe nyomtam a farkam. Egy pillanatig ledermedtem, felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézzek. Azt láttam, amit reméltem, szerelemtől és gyönyörtől párás tekintetet. Megcsókoltam, a farkam teljesen kitöltötte a testét, forró izgató 18 éves csoda. Próbáltam húzni az időt, ez az a pillanat, az első orgazmus előtti másodpercek, amik soha többé nem ismételhetők meg, akármilyen jó is lesz a későbbiekben a szex. Ezt az agyat, szívet és ágyékot feszítő robbanás közeli érzést addig akartam fokozni és húzni, amíg képes voltam rá.
Megvonaglott alattam, és kéjesen felnyögött ez a gyönyörű vörös vadmacska.
Neki feszültem, lassan mozdultam, egészen kihúztam magam a testéből, aztán olyan mélyen löktem előre, amennyire csak hozzá fértem. Nem fog sokáig tartani, mert megőrjített, és olyan izgalomba hozott, ahonnan már nem tudtam magam kontrollálni. Teljesen elengedte magát alattam, nem szégyenlősködött, kéjesen nyöszörgött, nyögdécselt, velem mozdult és mikor a dereka alá nyúltam, úgy hajlott akár egy macska. Elvesztem! A nyakát marcangoltam gyengéden a fogaimmal, egyre gyorsabb ütemben mozogtam. Féltem, hogy elsiettem, de egyszer csak összerándult alattam és felsikoltott. Körmeivel a vállamba mart, lihegve feszítette hátra a fejét. A testébe robbantam, hörögve borultam a vállára, ajkaim a nyakát súrolták, forró lihegésem visszacsapódott az arcomba. Ahogy kicsit letisztult az agyam, csókolgatni kezdtem a nyakán lüktető halvány érvonulatot. Széttárt ujjakkal gyengéden simogatta a hátamról és a csípőmről a gyönyör pillanatában, bőrömre telepedett apró izzadságpermetet.
Még mindig a testében voltam, ahányszor mélyre nyomtam magam, felnyögött. A száját kerestem, dadogva, lihegve motyogtam szavakat, aztán csókolni kezdtem. Hosszan, lehunyt szemmel csókoltam, kezemmel az arcát, a haját simogattam, miközben óvatosan kicsusszantam belőle és mellé feküdtem.
Egyik kezem a fejem alá tettem és elgondolkodtam.
Megtörtént! Hogy jól tettem, vagy sem, már mit sem számított. Nem akartam a családomra gondolni, sem a szervezetre, aminek a feje voltam, csak erre a törékeny, finom lányra. Ezt a röpke pillanatot csak magamnak akartam. Boldog voltam, olyan tökéletes volt minden, hogy még az sem zavart, hogy 34 lettem.
-      Csalódtál? - hajolt fölém félénken.
Meglepve kaptam rá a fejem.
-      A legszebb születésnapi ajándék vagy….


-      Akkor jó – sóhajtott és megnyugodva hozzám bújt.
-      És neked? – kérdeztem percek múltán. Jó volt így feküdni némán, csak a szívverésünket, és a lélegzetvételét hallgatni. Békés, nyugodt, csodálatos.
-      Én nem is tudom – dadogta zavartságot mímelve. Éreztem, hogy mosolyog. – minden olyan gyorsan történt……
Leborítottam az ágyra.
-      Szóval gyors voltam? – vigyorogtam. - Ne számíts mostanság másra, már így is nagyon húztam az időt. De most megismételjük….csak hogy memorizálhasd!
-      Még nem fürödtem…. – szabadkozott.
A kezéért nyúltam, és az álló farkamhoz húztam. Engedelmesen megmarkolta.
-      Szerinted érdekli?
Nem szólt, csak mosolygott, szemében felszikráztak a lángnyelvek.
-      Segíts neki – súgtam és ráfeküdtem.
Értette, mit kérek. Finoman magába vezetett. Hozzászegeztem az ágyhoz. Kéjesen felnyögött.
-      Kulcsold át a derekamat a comboddal. – álltam le.
Bármelyik pillanatban elélvezhetnék, teljesen kitöltötte a farkam a hüvelyét és majd felrobbantam.
Az izmos női combok szorításában még jobban felizgultam.
A szájára tapadtam, mielőtt megmozdultam. Lihegve ölelt. Néhány lökés után levettem a lábait a derekamról. Feltérdeltem, és magamba húztam a csípőjénél fogva. Lábait a nyakamba pakoltam. Olyan hajlékony, úgy tekergethettem, ahogy kedvem tartotta. A feje mellé támaszkodtam és mozogni kezdtem. Mélyen, nagy lökésekkel merültem a testébe a farkammal. Felnyögött, ösztönösen mozdult, mikor a hajamba markolt, egyre gyorsabban mozogtam, hallottam felsikoltani. Néhány kemény lökés és mentem vele…..
Összeszorított szemmel mozdulatlanul élveztem, ahogy a gyönyör átlüktetett rajtam, aztán letettem a lábait az ágyra, ráfeküdtem, de a könyökömön támaszkodtam, vigyáztam, hogy ne nyomjam. Sokáig így maradtunk, időnként megcsókoltam, simogattam, és disznó szavakat sugdostam a fülébe. Két kezével ölelt magához, és az ujjaival cirógatta a hátamat és a csípőmet. 
Olyan nehezemre esett elszakadni tőle, pedig csak az asztalig mentem, az ottfelejtett poharakért és a pezsgőért. Gyorsan felbontottam, és visszasiettem hozzá. Közben magára tekergette a feldúlt ágyból a lepedőt. Alaposan szétrúgtunk mindent.
 Koccintunk, lehunyt szemmel apró kortyokban nyeldeste a márkás italt, aztán várakozóan a szemembe mélyesztette a szemét. Fürkész tekintettel figyelt, mintha most próbálna kiismerni.
-      Minden rendben? – leheltem egy apró csókot a szájára.
-      Persze – nézett gyengéden rám. – Mi baj lenne?
-      Tudom én…esetleg megbántad.
-      Egy ideje már gondolok erre….elég régóta ismerlek. Volt időm átgondolni.
-      Ennél többet nemigen tudok adni – komolyodtam el – ugye tudod?
-      Még sosem kértem tőled semmit… - ajkai megnyíltak, ahogy a mosoly bujkált a szája szélében.
Megütközve figyeltem. Meglepő, de igazat mond. Annyi sok ember keresett, próbáltak a közelembe jutni, igyekeztek megszerezni a telefonszámom, egymás kezébe adták a bárban a kilincset, a társadalom összes szintjén és rangján álló emberek, de ő még soha…
Letettem a poharam, a mutató ujjammal a melle fölött megfogtam a lepedőt és lassan lehúztam a testéről. Nem ellenkezett, mozdulatlanul tűrte, ahogy azt is, hogy a tenyeremmel végigsimogassak a mellein. Nem tudtam betelni vele.
-      Gyere – húztam fel magamhoz – lezuhanyozunk.
Megnyitotta a vizet, és beállt alá. Vigyorogva vicsorított, ahogy a hideg vízpermet beborította a testét. A mellei szinte kibökték a szemem.
-      Megőrültél? Még jéghideg! Várj egy kicsit – toporogtam a zuhany előtt.
-      Annyira imádom! Minden pillanatát, a hideget is, ahogy reszketek alatta, amíg lassan felmelegszik és feltölti a testem minden apró részét jóleső boldogsággal, a zubogó víz. Soha nem volt ilyenben részem. Otthon nem mertem fürödni. Ha meg mégis, még kiskoromban, nem maradt már csak hideg víz, mire sorra kerültem. Később még a wc-re se mertem kimenni, a bátyám állandóan zaklatott. A fürdés szóba sem jöhetett, csak gyors mosakodás a csapnál, ha biztos voltam benne, hogy néhány pillanatig magam lehetek. Mire a koleszba kerültem, már világrekordot dönthettem volna, a gyors zuhanyozás kategóriájában.
Az intézetben mindent a zuhanyban intéztek a lányok. Egyszer engem is alaposan elvertek…ez volt a beavatás. Ott az ember nem kényeztette magát hosszan a krémes illatos tusfürdőjével, mert mindig voltak olyanok, akik bepróbálkoztak. Bár nem űztem az ipart hivatásszerűen, azért abban biztos voltam, hogy hetero vagyok, és egy férfihez fogok egyszer vonzódni.
-      És…. most vonzódsz? – léptem be mellé, az immár kellemes meleg vízsugarak alá.
-      Ez itt én vagyok – nézett rám a vízcseppek alól – és az én életem. - A kezébe nyomott egy kis tusfürdőt, és lassan simogatta a bőrét. Közben elfordult tőlem, háttal állt, úgy folytatta. - Tudom nem nagy durranás, nem sokan cserélnének velem, de ez az enyém! Én irányítom végre, én döntök, és én vállalom a felelősséget, a tetteim után. Semmit nem kell megtennem, csak ha akarom - két kezét a csempére tapasztotta, fejét felemelte, az arcába fröcsögő vízcseppek közt magyarázott egyre nagyobb átéléssel. - Szabad vagyok…független…és erős! Azért vagyunk itt, mert akartalak…és ha egyszer majd..
Mögé léptem, hátulról öleltem, a két mellét a tenyerembe zártam, és hozzá tapadtam. Először belecsókoltam a nyakába, közben elvettem a tusfürdőt, és gyengéden simogattam a bőrén a gélt. A melleit, a derekát, a combjait mostam, egyetlen apró zugocskát se hagytam ki. Mikor a hátát kezdtem simogatni, a nyakát hátra hajtotta a vállamra. Meg akart fordulni, de nem engedtem. Kezeit visszanyomtam a csempére, aprólékosan végigsimogattam az egész testét, ő pedig nyöszörögve élvezte. Elzártam a vizet, és magamfelé fordítottam. Végigsimogattam a kézfejemmel a vállán, a mellein, és tisztára töröltem, miközben a szájáról leittam a vizet. Kivette a kezemből a puha frottírt, és mosolyogva itatta fel a bőrömről a nedvességet. Felkaptam a karomba, visszavittem a szobába, és a szivacsbetétre helyeztem.
-      Nem vagy éhes?
-      De igen – húzott le maga mellé.
-      Nahát te telhetetlen vadmacska!
Hátrahajoltam, teletöltöttem a poharakat, mielőtt a kezébe adtam.
Élvezettel kortyolgatta, felszikrázott a szeme, ahogy a pohár mögül nézett.
-      Te kényeztettél engem, pedig ma a te születésnapod van. – tette a szivacs mellé a poharát.
A takarón térdepelt, szemét hatalmasra tágította a vágy, a kíváncsiság, és a kudarctól való félelem. Gyengéd erőszakkal nyomott le az ágyra, apró csusszanásokkal araszolt lefelé. Rácsókolt a mellkasomra, a nyelvét végighúzta a hasamon, már ettől felnyögtem.
-      Szólsz, ha valamit rosszul csinálok? – hajolt a farkamra.
Mélyen engedte a forró szájába, picit megszívta, a nyelvével izgatta, pontosan ott, ahol a legérzékenyebb. Nem tűnt kezdőnek.
-      Teljesen jó, amit csinálsz – nyögtem.
-      Utána néztem a neten…. – lehelte.
Újra rábukott, szinte tövig engedte a szájába. Lassan, kicsi vákuumot csinálva engedte ki magából. Eh, nem bírtam tovább, nem akartam a szájába élvezni, érte nyúltam, és magamra húztam. Engedelmesen jött a térdein, a csípőmre ültettem, és lassan engedtem a farkamra. Mikor már benne voltam, felnyomtam magam. Sóhajtozva támaszkodott a mellkasomra.
-      Most te leszel a kapitány – kezdtem a kezemmel mozgatni a fenekét – te irányítasz.
Hamar megértette mit akarok. Összhangba kerültünk egymással, ráérzett, lihegve mozgott rajtam, szeme az enyémbe kapaszkodott.
Lüktetve rohant át rajtam, valami régen nem tapasztalt érzés. A szívemben élveztem előbb, és csak utána a farkamban. Az egész testemet átjárta a boldogság, remegtem alatta, hörögve rántottam magamra, néhányat mozdult még, aztán éreztem, hogy fogai a vállamba martak. Fájt, mégis boldogan mosolyogtam. Két kézzel öleltem magamhoz, ezt a gyönyörű, törékeny, engedelmes, fiatal testet. A karomba vittem ki zuhanyozni, és mire alaposan megmostam a rejtett zugait, már teljes harci készültségben vártam, hogy megmossa a farkam fejét. 
Felszegeztem a zuhany oldalára, durván, erőteljesen szexeltem, mélyen löktem magam, egyre beljebb a testébe. A zuhanycsőben kapaszkodott, igen, sikoltozta, kérlek, de szerintem fogalma sem volt mire. Összefonódva élveztünk, és kezdhettük elölről a mosakodást. Szárazra töröltem, kicsit elgyötörten vánszorog vissza az ágyba, és befészkelte magát, mire immár szárazon én is visszatértem.


-      Teljesen kivagyok már… - nyöszörgött, de karcsú ujjai megint a hajamba siklottak.
Nem hagytam aludni, a hasára fordítottam. Végigsimogattam a kerek fenekén, a vékony derekán, benyúltam alá, és kicsit megemeltem a kerek fenekét. Gyönyörű 18 éves formás popsi, már a látványától kivert a víz. Szétfeszítettem a lábait, és befúrtam magam közéjük. Egyik kezemmel, a csiklóját izgattam egészen addig, míg láttam, hogy kezeivel megmarkolta a takarót, és lihegve nyögdécselt. Ekkor feltérdeltettem, megmarkoltam a csípőjét, és ráborulva nagyon gyorsan kezdtem mozogni. Sikoltozása elnyomta a hörgésem. A 18 éves, feszes, kerek fenekét bámultam, amíg élveztem.
Azért reméltem, nem hallatszik le a stúdiókba, ennek a kielégült vadmacskának a sikoltozása.
Átölelve aludtunk el, de aztán éjjel, ahogy forgolódtunk, valamikor elengedtem. Hajnalban arra ébredtem, hogy kiment a mosdóba, és mikor visszajött, óvatosan mögém feküdt, hozzám simult, és miközben gyengéden átölelte a derekam, apró puszikat adott a nyakamra, és a vállamra. Aztán bevackolta magát mögöttem, akár egy kiscica, és már aludt is tovább.

Azt hiszem, abban a pillanatban szerettem bele visszavonhatatlanul. Azt bárki megjátszhatja, hogy jó velem az ágyban, azt is, hogy kedvel és élvezi, amit csinálok, hogy imádja a szövegem, odavan a fejemért.
Ismerem jól ezeket a női trükköket, praktikákat, nem ma kezdtem, és van némi hatalmam, befolyásom ahhoz, hogy kellően kívánatos falat legyek, a luxusra vágyó nők körében. De ő nem játszotta meg magát, soha nem is tette, és azzal, hogy éjjel, mikor látta, hogy alszom, hozzám bújt és puszilgatott, mindent elmondott. 
Nem mozdultam, nem akartam, hogy tudja, felébredtem és lelepleztem. És azt sem akartam, hogy hevületemben, esetleg olyant mondjak neki, amit nem szabad, mert nem ígérhetek semmit. Próbáltam megnyugtatni a meglóduló szívemet, és mikor már éreztem a hátamon, az egyenletes nyugodt szuszogását, óvatosan a derekamon nyugvó kezéért nyúltam. Felhúztam a számhoz, és rápusziltam az ujjaira. Végigcsókoltam az összest, aztán a tenyerébe hajtottam a fejem.
Mielőtt elaludtam a házasságomra gondoltam.
Évek óta élünk meghitt barátságba a feleségemmel. Valamit néha összehozunk, de az inkább kamasz pettinghez hasonlít. Ha hozzáérek, kibírhatatlan fájdalmakkal küzd, azóta az átkozott műtét óta, mikor pont Foxi jött el segíteni, és vigyázott a fiainkra.
Eleinte hagyta, hogy rámásszak, és csak sírt közben. De ez nem volt jó senkinek. Én nem vagyok olyan állat, hogy élvezzem egy nő fájdalmát. Teljesen lehangolt, inkább leszoktam róla, maradt a simogatás meg a nyalakodás, és az alkalmi, megtisztító szex, olyan lányokkal, akiknek másnap, már az arcára sem emlékeztem.
Nem akartam megbántani azzal, hogy ez nekem kevés. Szerettem, azt akartam, hogy érezze, szükségem van rá, mert tudom, hogy neki az élete függ tőlem. Amíg a feleségem szent és sérthetetlen. Senki, még a legelvetemültebb banda sem merné bántani a családomat, mert ezzel az egész alvilág haragját kivívnák maguk ellen. Amíg a hitvesem, addig érinthetetlen.
Ezért nem ígérhetek semmit, ennek a lánynak. Ezért érzem úgy, hogy egyszer még bajt hoz ránk az, hogy beleszerettem. Titkolnom kell, mert neki meg ettől függ az élete. Ő az én Achilles sarkam, az egyetlen gyenge pontom. Azzal, ha őt bántják, engem kínoznak, nekem fáj.
De ez nem tartozik Foxira, nem is mondtam el neki. Ahogy azt se hogy, beleszerettem, mert ez baj!
Úgy kellett vele viselkednem, hogy érezze, fontos nekem, mert jó vele a szex, de semmi több. Mást nem érezhetek. Nem lenne szabad!


Mark….

Megbeszéltem mindent a nyomozóval, elrebegtem, mint egy mellesleg, hogy ha jó munkát végez, és főleg gyorsan dolgozik, esetleg beviszem a futamra, ha érdekli, mert, hogy kinek is vagyok én a személyi edzője?
Vetődött rá! Elmondtam azt a keveset, amit tudtam. 4 éve volt egy kellemes éjszakánk, melynek ma lobogtatta meg előttem e fénykép személyében, a gyümölcsét. A gyerek 2009 szeptember 27-én született, az anyja neve Maja. Ennyit tudok róla. A képet nem adom! Raikkönen meghagyta, hogy ki ne adjam a kezemből. Semmi más nincs a fiáról.
Lefotózta, és rátöltötte a laptopjára.
-      Ez így nem sok, fog menni? – faggatom.
-      Persze, ha a nevén van a telefon, azonnal megtalálom, ha nem, akkor kell pár nap, míg beméretem. Azt mondja pesti? Reménykedjünk, hogy rendes lány, és a saját nevén van a mobilja. Ahogy megtudok valamit, jelentkezem - fogta a mobilszámom, és rohant nyomozni.

Reggel jó hírekkel ébresztettem a nyűgösködő sofőrt.
-      Megtalálta – lelkendeztem, míg elnyammogta a reggeli zabkásáját. - A neve Tóth Maja..
-      Tod? – kapja fel a fejét.
-      Tóth! – ismételgetem türelmesen.
Tudom hogy ilyenkor nehéz vele. Rám vetíti, ha frusztrált.
-      A kisfiú Tóth Kevin. Egyedül neveli, nincs bejegyzett apja a gyereknek, csak egy fiktív apa.
-      Az meg mi?
-      Olyan, aki nem létezik. A nyomozó szerint, itt meg kell nevezni egy apát akkor is, ha nem tudod ki az. Kell egy név.
-      He?
-      A lány a Baradlay Richárd nevet adta meg.
-      És?
-      A nyomozó szerint, az itt egy irodalmi remekmű, film is készült belőle. A címe, Kőszívű ember fiai – teszem hozzá kicsit vonakodva.
-      Eh! – kap idegesen egy sörért.
-      Most ne vedelj Kimi. A nyomozó sokáig nevetgélt rajta, azt mondta, vicces leányzó lehet….
-      Ja, engem is jól megviccelt….csak valahogy nem nevettem…..még, hogy kőszívű…. – kezd a várakozásomnak megfelelően dühöngeni.
-      Szóval megvan a csaj címe, már este kitelepült a ház elé. Azt mondta, ott fog lakni, míg elő nem kerül. Kértem, készítsen róluk felvételt, ha lehet. Gondoltam, talán szeretnéd látni a gyereket.
Csak vonogatta a vállait.
-      Fogalmam sincs, mit szeretnék!




*  *  *






 Elaludtam, és lemaradtam néhány nagyon fontos óráról, pont úgy, mint a fenti történetben Foxi!:)
De még idejében sikerült rácsatlakoznom az otthoniakra. Két örömhír is érkezett! Az egyik, hogy a doki vett egy új kocsit, úgy érzi, megengedheti magának. Ez jó hír, én kicsit rá vagyok görcsölve a kinti helyzetünkre, de ő már rendben van. Kitűnő állása van és a magánrendelője is kezd beindulni – bár most hiányolja személyemben a fáradhatatlan és sziporkázó asszisztensét!:)

A másik jó hír, hogy mikor elmentem, kiküldtem a portfoliómat az ügynökségem kinti, Washingtoni központjába, és válaszoltak végre. Behívtak a következő év elejére egy kastingra. Igyekszem megragadni minden lehetőséget, ki tudja, ha esetleg valami balul ütni ki, több lábon kell állni, hogy talpon maradjunk.
Nézegetem a kinti táncosokat is, ha minden kötél szakad, de az amerikai rúdtánc még kicsit messze áll tőlem. Más a stílus, a ritmus, a zene. Az a gengszter rap, annyira nincs közel hozzám, de ez is egy lehetőség, ha úgy adódik.



Bécsben nagyon jól éreztük magunkat. Az a jó ebben a vándorló munkában, hogy rengeteg embert megismerhetsz. Nagyon sok telefonszámom és mail címem van, és elég volt csak néhány utazás, máris több ügynökség megkeresett, és a lányok is adják a címeket egymás között, és hívják egymást, akik jól dolgoznak. Megismerkedtem egy haláli pofa Holland lánnyal, aki már kint van Kanadában. Nagyon hívott magával, valamiért megkedvelt, velem akart dolgozni. Mindig jött és mondta.
-         Te vagy szép, én tud beszélni nagyon, mi vagyunk szupercsapat.
Valóban jól beszélt, vagy 6 nyelven, többek közt a magyar mellett, franciát, németet és kínait, amivel tejes csodálatomat kivívta, én otthon JJ-ék angolján is csak vigyorgok….gondolom ők meg az enyémen!:)

Azt hiszem, eléggé tradicionális, hagyománytisztelő vagyok. Vonzódom a múltunkhoz, a hagyományainkat, és a legendáinkat igyekszem életben tartani és átadni majd a következő generációnak. Számomra fontos, hogy tisztelettel beszéljünk azokról, akik már nincsenek velünk, és megérdemlik a szeretetünket.
Nagyon meghatódtam mikor hazajöttem váratlanul, és láttam, hogy a kisfiam emlékkeresztjénél friss virág és mécses van. Pedig nem tudták, nem is tudhatták, hogy hazajövök, nem azért volt, mert vártak, hanem mert ő is családunk része marad örökre, és tudják, mennyire fontos nekem és, hogy nem tudok hozzá kijárni.
Fontos a család, persze leginkább az élők, de azok is, akik már elmentek.
Én mindent megtennék értük, ha szükség lenne a segítségemre, ahogy mindig is igyekeztem.
Mostanság a Luca borzolja a kedélyállapotunkat, a hogyan kerül oda be a kisbaba, és ki teszi be, kérdéssorozattal.
Az eleinte lelkes felvilágosító csapatban bennmaradt a levegő és mindenki igyekezett kihátrálni a feladat alól. Miután elpuffogtattam, a legszebb helyen a szíved alatt, érzed a kisbabád pici szívdobogását, visszhangozza a tiedet stb. felhúzta magát a kiscsaj, és kifejezetten azt akarta tudni, hogy kerül oda be a kisbaba.
Hát ezt nem vállaltam be, miután az Ildi is igyekezett terelni a témát, mondtam neki, ezt a kérdést, egy férfival kell megvitatnod, mi nők ugye, ezt nem tudjuk.
Mivel a Tomival képzeli el a jövőjét és töretlen a szerelem irányában, felé irányítottam a kérdésével. Az arcátlan, igazi Nádasdy, megtanulta, legjobb védekezés a támadást. Azt mondta, tudod, hogy várok rád, te leszel a feleségem, nem is merek másba gondolkozni, ez már eldöntött tény. Így nekem még nem volt se gyerekem, se terhes feleségem. Kérdez egy olyan pasit, aki már túl van ezen.
Mivel csak mi voltunk, és nem volt jelen egy apukajelölt sem, apunak tette fel a kérdést mikor bejelentkeztek. Szegény apu riadtan lépett ki a képből, sürgősen havat kell lapátolnom kibúvóval.
Aztán elnapolódott a kérdés, mert megjött a skandináv, és a nővérem meg a barátnőm megkérték, hogy kicsit jegelje ezt a témát, velem meg leültek egy kicsit elbeszélgetni.  Jó hatással voltak a gondolataimra, mint mindig.
Két hete nem láttam és ezalatt az idő alatt, azt hiszem mindkettőnknek volt időnk alaposan átgondolni, hogy mit is akarunk kezdeni a másikkal. Aztán, hogy mit hoz a jövő, azt majd meglátjuk.
Minden esetre nagyon igyekezett, még a süti készítésbe is besegített, és kapargatta azokat a rohadt őszibarack sütiket, és ez több mint amit várhattam tőle. Azt hiszem, aki megette soha nem gondolná ki készítette!:)
És a pasi…hát igen! Történt ami történt, van ami van, és lesz ami lesz, de ő nem bújik ki a bőréből már. Addig sertepertélt a konyhában miután fegyverszünetet kötöttünk, és már túl volt az arcába tolt tejszínhabnak vélt borotvahabon, míg felkapott egy brokkolit, és azzal a félrehúzott mosolygós szájával, meg az oldalra billentett fejével nézett rám, hogy fagyöngy?
És jött velünk még vásárolni is, ami igen nagy gesztus tőle. Betévedtünk egy turi butikba, ráadásul nem volt bent senki, csak mi, és 990 forintért vettünk farmereket az öcsémnek. Valamiért a Tomi nem talál magának megfelelő deszkás rucit az üzletekben, de a turkálóban mindig kincsekre bukkan. Úgy szoktuk, hogy ő beáll egy próbafülkébe, én meg lelkesen hordom neki a nadrágokat, most is talált három darabot, ezzel már ellesz nyárig.
De láttátok volna a szőke fejét, mikor rájött, hogy egy használt ruhakereskedésben vagyunk!:) Totál kész volt, pedig szerintem nincs ebben semmi gáz. Vettünk egy halom plüssállatkát is – ezeket beküldtem a kórház gyerekosztályára.
Idén nem megyünk sehova, a tesóimmal leszek, meg anyuékkal a net előtt, rá kellett jönnöm, hogy ezek a lelki megpróbáltatások nem nekem valók, főleg most nem!
Szóval nagyon türtőztette magát, nem veszekedtünk, mert most azért törékeny a hangulat, de finoman célzott rá, hogy utaltatta a szokásos apanázsomat a számlámra. Pedig megbeszéltük, hogy nem tegye!
Aztán felajánlotta, hogy menjünk fel Pestre vásárolni, ha ruhára van szükségünk. Nem akartam görénykedni, mert tényleg igyekszik, de nem bírtam ki, hogy ne mondjam neki, a milliós Gucci cipőmben sem lenne semmivel se jobb a kedélyállapotom, mint a 700 forintos papucsomban. Pedig nem akartam bántani, ezért is kértem, hogy ne találkozzunk egy ideig, mert csak marnám, meg beszólogatnék neki. Tudom, mert rohadtul fáj ami történt, de ez nem méltó hozzám. És pontosan ezekért a gonosz gondolatokért nem akarok vele találkozni egy ideig. Tudnom kell, hogy képes leszek legyőzni a rosszindulatot, és a szarkazmust vele szemben. Mert azért csak, hogy bántsam, ő meg visszaszóljon, nincs értelme találkoznunk.
Azért lenne hozzá néhány szavam, mert ez a bolond, annyira megdöbbent a használt ruhákon, hogy mikor elment, még egyszer elküldte azt az összeget, amit küldeni szokott. Ezzel viszont lehetővé tette, hogy valakinek bearanyozzuk egy amúgy is feledhetetlen napját, és olyanná tegyük, amilyent megérdemel, én pedig ezzel a jóérzéssel hagyjam el a hazámat!
Valami nagy dologra készülünk, teljes titokban, és én egyre jobban belelovalom magam, közben meg küzdök, hogy ne sírjak, mert akkor oda a meglepetés, de hát reménytelenül érzékeny vagyok!
Így is vigyáznom kell, ki ne kotyogjak valamit, mert a barátom szerint beszélek éjjel. Mondogatja már egy ideje és most felébredtem rá, hogy tényleg! Beszélek! Itt a vég?
Kérdeztem tőle, mond mit mondtam?
Magas labda volt, belátom még félálomban is, idétlen vigyor, hogy boldoggá akarsz tenni.
Mondom, tettelek már eleget, azt kérdeztem milyen nyelven beszéltem. Erre még jobban vigyorog, hogy nemzetközi, nyögdécseltem, mint akinek pont jó. Hát nem lettem okosabb, mert valahol azt olvastam, azt érzi az ember már az anyanyelvének, amilyen nyelven álmodik, és kíváncsi vagyok.
És nem csak beszélek, még rugdalózom is. Majdnem szétrúgtam az ágyam, a nővérem szerint nem tudok kikapcsolni, álmomban is pörgök.
Fura tőle ezt hallani, mert gyereknek ő volt ilyen. Egyszer régen elrepült egy papagájunk, ő meg éjjel nekiugrott a feje felett lógó, falra szerelt éjjeli lámpának, csüngött rajta akár egy megfáradt denevér, és kiabálta, gyertek gyors megfogtam, itt van Gigi. Alig bírtuk anyuval leszedni, meg nevettünk is, és persze reggel semmire sem emlékezett. És azért kapott külön elrekesztett szobarészt, mert úgy csikorgatta a fogait álmában, hogy megőrültünk tőle. Akkoriban ő volt kényszeres. Ordított, mint akit nyúznak, ha négyes kapott valamiből.
És hát hiába volt itt a skandináv, nekünk gyakorolni kellett. Minden nap, minden pillanatában táncoltam, ahogy volt egy kis szabadidőm, ő meg csak nézte. Összetoltuk a tükrös szekrényeket, hogy lássuk, mert az a lényeg, hogy egyszerre. A végére már besokallt a barátnőm, mondta, ha még egyszer kiejted a szádon ezt a szót….nem vártam meg mi lesz, inkább csendben maradtam!:)
De a szőkének tetszett a műsor. Elsörözgetett, elhevert az ágyon és jól elvolt. Cserébe segített sütit készíteni. Hát vannak dolgok, nem gondolnám, hogy ezt sokszor művelte. Mennyivel másabb most, hogy történt ez az egész. Hirtelen figyelni kezdett rám, emlékszik minden mondatra, és ezt finoman a tudtomra hozta, hogy lássam, igenis számítok!
Nagyon meglepett az ajándékával. Csak utolsó nap adta oda, indulás előtt, én mondtam is, hogy nem készültem, én nem vettem semmit, mert hát nem tudom, hogy vagyunk-e még egyáltalán.
De ő rövidre zárta, egy mindig is csak rajtad múlott, hogy vagyunk-e méggel, és azt mondta, ajándéknak azt kérem, hogy vedd ki a kulcsot, ezután is a zárból! Ez legyen az ajándékom. És ez is annyira személyes volt, régen mindig azzal viccelt, hogy majd tudni fogja, ha ráuntam, mert akkor, ha jön éjjel, zárva lesz az ajtó, és benne hagyom a kulcsot. És másra is emlékezett…
Egyszer megbámultam egy táskát, ami világos vajszínű volt, és nagyon tetszett. A nővéremnek van hasonló, csak baglyok vannak rajta, jó nagy, ebben hordott nyáron mindent.
Megkaptam azt a L.V. táskát, aminek a mintázata hasonlít a francia kártyára, és mielőtt tiltakozni kezdtem volna, azt mondta, néz bele!
Régebben sokat beszélgettünk a múltról. Ő is elmondott nagyon személyes dolgokat a családjáról, és én is meséltem, hogy volt egy jade szobrunk, 3 sárkány volt megfaragva, nem volt nagy, de gyönyörű volt, és mikor már nagyon nagy volt a baj, anyu beadta a zaciba, fent Pesten egy gyűrűvel együtt, ami olyan kis semmi volt, hogy talán le sem hajoltam volna érte, ha meglátom az utcán. A gyűrű a családunkban száll a férfiakra, és ezt húzták a feleségük ujjára. Olyan, mint egy vékony kis ezüst karikagyűrű, de ha közelebbről nézted, körbe volt rakva gyémánttal, az egész karika. Először csak zálogba akarta tenni, aztán annyit ígért érte a pasi, hogy rábólintott. Ment a nővérem tandíjába mind a kettő. Anyu a gyűrűt siratta meg a tradíciót, én meg a szobrot.
Szóval ezek után belenéztem a táskába, és egy mécses tartó volt benne, akkora mint mondjuk egy energiás doboz, zöld márványozott jade kőből, de ami egyedivé és személyessé tette, hogy alul bele volt vésve, hogy Kevinnek! A közepében pillangók voltak faragva, ahogy összeérnek a szárnyukkal meg a csápjukkal. Nagyon szép. Tényleg. Azt mondta, főnixet akart bele, mert az mindig újjászületik, de aztán inkább maradt a pillangónál, mert ez a miénk.
Nekem egy láncot hozott, egy jade medállal. Ugyanolyan márványozott zöld csodás szitakötő volt kifaragva.
Nagyon megérintette a lelkem ezekkel az ajándékokkal és a figyelmességével. Személyes volt, mert emlékezett rá, hogy meséltem neki, hogy a Dragonflay a kedvenc angol szavam. És hogy folyvást összekevertem a csatateret és a pillangó szót. Ő meg csak nevetett ezen egykor, hát igen…akkor tényleg eléggé mulatságos volt.
Ami érdekes, mikor kimondtam, hogy magyarul szitakötő, neki meg az tetszett. És még a dédikének is hozott egy bögre nagyságú álló ormányú jade elefántot. Azt mondta, anyu is kapott, de neki már odaadta mikor ott keresett, és hogy ez szerencsét hoz.
Kedves volt, és figyelmes. Kár, hogy mindig későn jövünk rá arra, hogy a másik fontos, és hogy mennyire boldoggá teszi egy apró figyelmesség.
A Tominak meg munkát ajánlott, ha elvégzi az autós sulit, elviszi a saját csapatába, ha van kedve. Vajon melyik srácnak ne lenne ilyenhez kedve? Úgy tűnik, nem szándékozik még lezárni ezt a kapcsolatot, vagy csak nagyon megkedvelte az öcsémet.
Aki szintúgy gondolkozhatott kicsit a jövőnkről, mert miközben itthon haldoklott a többi pasi, leült mellém és mondta, te Luna valamit kezdeni kellene ezzel a zenéléssel, mit gondolsz?
Nagyon örültem, mert én is ezen gondolkoztam ott kint, hogy összeállunk és fellépegetünk, előbb a saját bárunkban, aztán majd meglátjuk. Nincsenek saját dalaink, nem is lesznek, de rengeteg fantasztikus szám van, amit már most is tudunk, és a Halloween party után is megkérdezték, vállalnánk-e fellépést. Ha kiköltöznek végre, megcsináljuk. Csak olyan hobbi szinten, a suli meg a munka mellett, nem ez lesz a megélhetésünk, inkább kikapcsolódás.
Már alig várom, hogy ott legyenek velünk mind, és hogy tanulhassak. Egy suliba fogunk járni megint mind a hárman, úgy ahogy régen, amikor még annyira gondtalan és boldog voltam, és minden annyira, de annyira tökéletesen szép volt!
Megvalósítjuk a nővérem álmát is, mert ha valaki, hát ő aztán megérdemli! Nem lesz nála lelkiismeretesebb kutatóorvos, biztos vagyok benne!
Egyre jobban érdekel a pszichológia, volt benne részem mostanában, hogy az emberek, hogy tudnak kifordulni magukból, ha biztonságban érzik magukat.
És a többit is imádom, a konditermet, apu irodáját, a dokiét, na és persze a mi éttermünket! Szóval jól alakulnak a dolgok, és ha az anyu is dolgozik majd, vagy a Luca anyukája, akkor még sokkal jobb lesz.
A szerelmi életem olyan amilyen, de a többi az nagyon rendben van!





Itt ezen az oldalon, nem jelentkezem be karácsonykor, csak a másikon. Ezért most szeretnék mindenkinek boldog, békés karácsonyt kívánni. Töltsétek az ünnepeket szeretetben és megértésben azokkal, akiket igazán szerettek és fontosak nektek, és figyeljetek egymásra!
Őszinte szeretettel ölelek mindenkit, millió puszi,
Luna










Ez öcsémtől….hát igen!:)