21. rész - Hiányoztál...

Foxi…

Kivi azóta az este óta eltűnt. Az élet lassan kezdett visszatérni a megszokott kerékvágásba. Nem beszéltünk róla, Lizó nem hozza szóba, én meg nem merem kérdezni, pedig lett volna jó néhány kérdésem. Miután hazavitt, azon a szörnyű éjjelen, a lelkemre kötötte, hogy bárki is kérdezi, ne mondjam el hova bújtam. Mondjam, hogy egy szekrényben kucorogtam az alagsorban, sokkot kaptam és féltem előjönni. A helyiségről egyedül csak én tudok rajta kívül, maradjon ez így továbbra is.

Néhány napig otthon maradtam, ő ragaszkodott hozzá, ahhoz is, hogy kifizesse a béremet. Másnap már lent dolgoztam a három lánnyal, szóval nem volt kiesésem, a nyakam köré egy sálat tekertem, és néha erőltetetten köhécseltem és szipogtam. Valahányszor a gusztustalan férfi gyilkos tekintetére gondoltam, vagy a nyakamat szorongató kezére, a szipogást már nem is kellett megjátszanom.

A szerződés, illetve a működési engedély megköttetett. Ezt se tőle tudom, hanem Kornéltól, pont elsuhantam az iroda nyitott ajtaja előtt, mikor Johnynak mesélte, hogy továbbra is reggelig tarthatunk nyitva, bár néhány kerületben már pedzegetik, hogy a lakóépületek aljában levő bárok, legkésőbb éjfélkor zárjanak be, a lakok nyugalma érdekében.

Szóval a dolog elrendeztetett, nem hiába szenvedtünk érte három napot. Kivi mintha soha nem is létezett volna.

Otthon kevéske szabadidőmben új elemeket gyakoroltam a szobai rudamon, amit aztán éjszakánként sikeresen kamatoztattam. Messze nem voltam profi, de az itteni átlagnál sokkal több elemet tudtam, és bennem még buzgott a megmutatom, mit tudok, megdolgozom a pénzemért, ti meg fizessétek meg a kedvességem és a tudásom.

Idővel a táncos lányok elfásultak, némelyik már eleve úgy ment oda az asztalhoz, mintha családjuk kiirtójával kéne szót érteniük. Az ilyeneket nem sokáig tűrte a Lizó. És ezért nem engedte, hogy pihenőnap nélkül dolgozzunk, mert kell egy kis idő a feltöltődésre.

Mindenkit más motivált. Sokak csak költöttek ész nélkül, a kihasználtság érzését pénzzel tompították, mások a tanulásra kuporgattak, engem a jövendő otthonom utáni vágy hajtott.

Ez a mai az utolsó nap, a holnapot pihenéssel töltöm. Főzni fogok, mert az kikapcsol, közben kellemes zenét hallgatok, olyant, ami nekem tetszik, aminek értelmes, énekelhető szövege van, és nem a bárban dübörgő, stroboskopra lüktető Coronita After mixet.

Ücsörgök a Volvóban és már a menün töröm a fejem bóbiskolva. Szerencse, hogy be vagyok kötve, így a hirtelen fékezéstől nem bukok előre, csak a mellemen feszül meg az öv. Meglepődve nézek a Lizóra, aztán az előttünk blokkolva fékező fekete autóból kiugráló maszkos férfiakra. A kocsi keresztbe fordulva elállja az utunkat. Négyen vannak. Köröznek körülöttünk, huhognak, kurjongatnak akár egy utópisztikus Lil Wayne klipben. Az egyik egy baseball ütővel rácsap a Volvo elejére, a másik egy hatalmas kést ránt elő.

-    Ide a kulcsot és a pénzt tata, vagy eljátszunk a vörös kurvával, te meg nézheted.

A fenyegető helyzet ellenére is vigyorba ugrik a szám az arca láttán, amit a tata szó hallatán produkál. A hosszú lánc, bántóan csattan a kocsi motorházán. Mögötte öntelten vigyorog, egy nyurga legény. A negyedik erőltetett széles mozdulatokkal húz fel egy bokszert és gúnyos mosollyal méreget. Összerezzenek, Laci a combomra teszi egy pillanatra a kezét.

-    Maradj a kocsiban – sziszegi összeszorított szájjal és kipattan mellőlem. Természetesen azonnal követem, és beleütközöm a hirtelen megtorpanó hátába. Laci válla megrándul a motorház csikorgása hallatán. Szemei összeszűkülnek, lassan nyúl értem, sóhajtva a kocsi oldalához támaszt akár egy esernyőt.

Oldalt áll, egyik lába elől, kicsit meghintáztatja magát, aztán teste az első lábára nehezedik, kezeit kinyújtja, fejét kicsit oldalra billenti, ahogy szokta, és vár.

-    Nem tudjátok kivel kezdtetek – suttogja szinte sajnálkozva.

-    Mi van öreg! – lódul felé előrenyújtott késsel a vékony.

A következő pillanatok olyan gyorsan peregtek, hogy követni se tudtam. Laci előrelendül. Két oldalról ráüt a kését előreszegező csuklójára, ettől a férfi fájdalmasan feljajdul és elejti a kést. Irtózatos erejű jobb horog csapódik az arcába, amitől felakadó szemekkel feltartóztathatatlanul zuhan hanyatt. Laci egyszerűen átgyalogol rajta, előbb a gyomrába, aztán az arcára lép, ahogy felveszi a pozícióját a felé lóduló másik kettővel szemben.

A sunyi bokszeres engem kerülget.

A danok birtokosa hátrarántja a fejét az elsuhanó lánctól, a következő pillanatban lábat vált, megpördül és fejbe rúgja a támadót. Mögötte baseball ütővel támad a harmadik. Azt leguggolva elkaszálja. Közben valamikor előrántja a derekából a pisztolyát, és átlövi a zavarodottan eszmélődő, kése után tapogatózó őrült kezét. Azt hiszem, nem akart súlyos sérülést okozni, inkább csak afféle figyelmeztetésnek szánta.

Hatalmasat csattant a pisztoly a csendes éjszakában. A bokszert markolászó ledöbben egy pillanatra. Ezt használom ki, és nagyon keményen tökön rúgom.

Laci értem nyúl és kicsit hátrább ránt, közben teletalppal belerúg a Volvo ajtajába. Az előregörnyedezve, férfiasságát markolászót, totál arcon találja, és a golyóálló üveg mögött elég érdekes az arckarakterisztikája, ahogy felakadó szemekkel végigcsordogál az üvegen.

Lizó rászegezett pisztollyal figyeli, ahogy összerogy, a többit se tévesztve szem elől. A vinnyogva, átlőtt véres tenyerét szorongató, földön fetrengőt figyelve, elteszi a pisztolyt és előveszi a telefonját. A testőreit hívja, röviden utasít, leginkább azt akarja tudni, kinek köszönhetjük a támadást. Van egy sanda gyanúm, magyaráz a mobilnak, aztán felém fordul.

-    Megijedtél?

-    Melletted? – csodálkozom. Micsoda pörgő rúgás volt – csettintek, és a zsebemből szolgálatkészen nyújtom a nedves higikendőt. Hálás mosollyal megköszöni és akkurátusan áttörli a kezeit.

Mosolyogva nyitja ki az ajtót és csukja rám. A visszapillantóból látom az utca végén feltűnő, őrült tempóban közeledő testőrök kocsiját. A másik oldalra sétál, közben szomorú pillantást vet, a megbecstelenített motorházra, és a kormányhoz ül. Elindulunk, az első piros lámpánál felém fordul.

-    Szép rúgás volt – mosolyog elismerőn.

-    A vörös kurváért kapta!

-    Ha tíz évvel fiatalabb lennék, soha nem engednélek el magam mellől. Ütős csapat lennénk.

-    Így nem?

-    Egyszer majd elhagysz az igaziért – teszi a combomra a kezét.

-    Hát nem te vagy az? – csodálkozom.

-    Sajnos nem! – sóhajt. De azt tudjad, én mindig itt leszek neked – nyúl a csengő telefonjáért. Röviden beszél, aztán felém fordul.

Azt mondja, amit az ámokfutó gyilkolni vágyó rajongóm után.

-      Többet nem fognak bántani.

-      Talán csak véletlen támadtak meg pont téged…. Lehet nem is sejtik ki vagy!

-      Miért ki vagyok? – mosolyog halványan.

-      A pasim? – vigyorgok vissza. – Persze ez szigorúan bizalmas! – teszem az ajkamra az ujjam és lassan bekapom. Úgy csücsörítek, mint az akváriumukat visszakapott boldog aranyhalak.

-      Ezt a mozdulatsort ne feled hazáig! – lép a gázra.

Kimi…

Sokáig bámulom a tükörképem, az elektromos borotvám már egy perce a levegőben járatom. Kialvatlan szemeim fölött, a homlokomon halvány ráncok barázdálják a régi sebhelyet.

Máskor végigalszom az utat, főleg ha több mint 13 órát repülünk, de most csak forgolódtam. Egyre a szőke kisfiún pörög az agyam.

El kell mondanom anyunak. Bár....talán jobb, ha várok a DNS vizsgálatig, vagy amíg megtudom, mit akar egyáltalán ennyi idő után ez a nő.

Emlékszem rá, bár elég sok egy-éjszakás kalandom volt, amikre nem feltétlen vagyok büszke, de így hozta az élet. 
Ő, a megközelíthetetlensége, és később a sajnálatos balesete miatt megmaradt bennem. Elsodortam, és ez példátlan. Igaz később a rallyban alaposan elsajátítottam a driftelést, de ilyen se előtte, se utána nem fordult elő velem, még részegen se.  Ezt a vörös hajú, egykor gyűlölettől szikrázó, most esdeklő őzike tekintetű nőt leszámítva. Ki más is lehetne, mint az egyetlen fiam anyja!

De talán mégsem az. Ne hamarkodjuk el a döntést. Anyu ráér még, és főleg Jenni. Na, hogy ő mit fog ehhez szólni, azt jobb minél később meghallani, sóhajtozom.

Mark kipihenten, mosolyogva csatlakozik hozzám. Igyekszem összeszedni magam, Távol-Keleten vagyunk, itt az emberek rengeteget dolgoznak, a szabadidejükben meg megőrülnek.

Próbálunk gyorsan végigmenni a repülőtéren várakozó kísérők gyűrűjében, de a mozgólépcsőn teljesen eltorlaszolják az utunkat. Apró zászlókat lobogtatnak, még Ferrarist is, eh, hát a lelkesedés a fontos!

Beverekedjük magunkat a ránk várakozó kocsiba, és ott már végre kényelmesen elengedhetem magam.

Értem én, hogy fontos ennek a csapatnak a PR, de ennyit utazni csak azért, hogy néhány kört menjek egy Plázában egy gokarttal, amire mindenhova felmatricázták, hogy Microsoft, hát nem tudom.

Megteszem, mert ez a dolgom, de tudnám sokkal fontosabb problémák megoldására használni az időm.

Hatalmas üvegkupola elé kanyarodunk. Az út mellett kétoldalt végig barátságosan integető, a szememnek első látásra teljesen egyformának tűnő szigetlakók.

Igyekszem barátságosan, és főleg lelkesen visszaintegetni, miközben beparkolunk. Segítő karok kiragadnak a kocsiból, és betuszkolnak egy üvegfalú irodába.

Markot elvesztettem valahol. Sebaj, a kopasz fejével eléggé kitűnik majd a tömegből. Már nem is esik nehezemre mosolyognom, ahogy egy vékony, öltönyös, mosolyogva hajlongó, szemüveges férfi lép elém. Kezében, vállmagasságban egy jókora mobilt szorongat. 
Ez aztán az elfoglalt ember! Repülök 13 órát a kedvéért, és még kézfogás közben is telefonál!

Melegen megrázza a kezem, és mond valamit. Kezdeném forgatni a szemeim, mikor a kezében szorongatott telefonnak hitt szerkezet megszólal.

-      Üdvözlöm Mr. Kimi a Masahiro üzletközpontban. A nevem Mr. Takashi. Ikuma Takashi. Én leszek a házigazdája, engedje meg, hogy kísérjem önt.

-      Helló – rázok kezet és meglepetten bandzsítok a szerkezetre. Nahát!

-      Ez egy új-generációs fordítógép – magyarázza büszkén, meglepett arcom láttán – értelmezi a hangokat, lefordítja, és hangosan tolmácsolja a szavainkat. Így könnyen szót érthetünk, nem szükséges tolmácsot igénybe vennünk. Beszélhetünk, mint két barát! Úgy értesültünk, nem szereti a sok embert maga körül Mr. Kimi! – vigyorog olyan elégedetten, mintha talán ő tervezte volna ezt a csodamasinát.

-      Ehh – nyögöm rekedten, mert nem akarok vigyorogni ezen a Mr. Kimin, még mit nem, hogy azt higgye, barátkozom, de hirtelen semmi más nem jut eszembe.

-      Most elkísérem az öltözőjébe, ahol felveheti az overallját, aztán megtesz pár bemelegítő kört a gokarttal, majd autógrammot osztogat. Közben néhány szerencsés, akit kisorsoltunk, beül a többi gokartba, és egy tízkörös versenyt futnak. Eredményhirdetés, utána közös fotózkodás. A tetőtéri étterem különtermében, Mislen csillagos szakács készít önnek ebédet, és természetesen a kísérőjének is. Innen egy elektronikai bemutatóra megyünk ahol ön a díszvendég Mr. Kimi. Néhány szót mond, és autógrammot osztogat, meg a szokásos közös fotózkodás. A Masahiro befektetőcsoport által működtetett tévécsatornának egy rövid interjú…

-      Jól értettem? – vágok a lehengerlő programismertetőbe. – Ez a szerkezet, ami a fülembe fordít az önök fejlesztése?

-      Igen! Cégünk büszkesége, tizenöt nyelven képes fordítani, és..

-      Magyarul is képes?

-      Magyarul? – hökken meg, de nem esik ki a szerepéből. - Igen! Közép-Európa minden nyelvén kommunikál, mert vállalatunk jelenleg Európa középső szegmensében igyekszik terjeszkedni és megvetni a lábát. Illetve a skandináv országokén is, az alap angol, francia, német, spanyol mellett – teszi hozzá mosolyogva meghajolva, ezzel érzékeltetve a felém érkező figyelmét. - Egyelőre még limitált darabszámban csinos áron…

-      Kell nekem egy ilyen….nem érdekel az ára.... Cserébe részt veszek egy közös nagy vacsorán, ahol, és akikkel csak kívánja – sóhajtok.

-      Az öné Mr. Kimi! Ajándék! – hajlong lelkesen.

Hiába erőlködik, nem boldogabb nálam. Büszkén nézek szembe a villogó telefonok sokaságával. Egy probléma megoldva! Ha nem beszélünk közös nyelvet, ennek a kütyünek a segítségével majd megértjük egymást. Talán a fiammal is beszélgethetek....már ha a fiam, ugye!

Foxi…

Laci idegesen rohangászik egy rovarirtó spray-vel a kezében. Csótányt talált és tegnap volt kint az ANTSZ.

-      Ha ez a dög tegnap jön elő nekünk annyi.

-      Akkor ne öld meg, inkább legyél neki hálás.

Nem csak csúnyán néz, de még csúnyát is mond.

-      Szedjél magnéziumot – sóhajtok – az stressz oldó! Kicsit kivan mióta kiderült, hogy a Kivi nevű rokon küldte ránk a verőlegényeket, és próbált keresztbe tenni neki az ukránoknál.

Valami más is lehet még a dolog mögött, de nem akar róla beszélni, én meg úgy vagyok vele, amiről nem tudok, az nem fáj, így is többet hallottam már, mint kéne.

-      Négy köpéssel megtöltök egy Red Bullos dobozt – húzom ki magam a dühös tekintete előtt.

-      Most irigykedjek? – vigyorodik végre el oldalra billent fejjel. - Feszültnek tűnsz….. – próbál a napszemüvegem mögé nézni.

-      Felszállt a buszra 3-4 suhanc és késekkel hadonásztak. Ide mindent ékszert, pénzt, telefont – mélyítem el a hangom. - A sofőr meg rutinosan bezárkózott! Együtt szálltunk le, megálltam rágyújtani, hogy tűnjenek már el a közelemből. Erre elvette a cigit a kezemből és szívta tovább. Pofán fújtam a szemetet.

-      És most azért vagy napszemüvegben, villanyfényben? Esetleg ha majd táncolsz, leveszed? – érdeklődik.

-      Hát igen – veszem le sóhajtva.

-      Mi az istent műveltél? – mered a lila monoklimra.

-      Megküzdöttem a cigimért.

-      És megérte?

-      Ha hagyom,  a másik már a táskámért nyúlt… ezek ilyenek, járják az éjszakai járatokat és rabolnak, már ismerem őket. A múlt héten is felszálltak a buszra késekkel. Végig mentek a székek közt, megálltak mindenkinél, megbökdösték, hogy órát, ékszert, pénzt, telefont. Az utasok pakoltak nekik, a sofőr meg magára zárta az ajtót.

-      És te?

-      Gyorsan ráültem a táskámra, felhúztam a dzsekim ujját, hogy lássák se ékszer, se óra. A fülem mögé tűrtem a hajam, hogy fülbevalóm sincs, és úgy billentettem oldalra a fejem alvást színlelve, hogy a csupasz nyakam is látszódjon. Hülyére rázogattak, mire nagy nehezen kinyitottam a szemem. Menj az anyádba köcsög geci, acsarkodtam. Mit akarsz még? Már elvettél mindenem.  Hiába zártál ki te köcsög fasz én fizetem a lakást, neked kell takarodnod!

-      Ez a szószerkezetet….! – álmélkodik.

-      Hát igen! Ragad itt rám ez-az a koszon kívül is. Úgy beszéltem, mint egy beszívott narkós kurva. Még köpködtem is, kicsit csápolgattam, de csak óvatosan, nehogy megüssem valamelyiküket, és visszaverjen. Végül röhögve otthagytak. Égő volt, de leszarom! A táskám imádom, a telefonomban meg benne van az egész életem. Az eset után kiírtam otthon a telefonszámokat, mert Márti nénié se volt meg máshol…… A pénzem meg főleg nem adom, azért keményen megdolgozok. Aznap pont egy cipősarok feszisisztával küzdöttem.

-      Mi van?- mered rám.

Forgok a rúdon, egyszer csak valaki elkapja a lában. Majdnem lerántott a színpadról. Nézem, mi van már, miért áll a levegőben a lábam? Hát látom, hogy két kézzel markolja a lábfejem és a cipőm sarkát szopogatja. Azt se tudtam mit csináljak, ha pofán rúgom, kilyukasztom a koponyáját, így meg állok fél lábon akár egy gólya. A rúdba kapaszkodva rángattam a lábam, mint akit megrázott az áram. Arra gondoltam, milyen kár, hogy nem léptem szarba! Hiába üvöltöztem vele, csak szopogatott, a többi liba meg fetrengett a röhögéstől.

-      És mi lett? – próbál együtt érző arcot vágni és nem mosolyogni. Nem túl meggyőző a komolysága.

-      Végül befutott Johny és lerángatta rólam. A barom meg csak hörgött és a pénzét lobogtatta. Komolyan mondom, azt hittem már nem tudnak meglepni, erre ez a barom olyan vákuumot szívott, attól féltem letöri a sarkam, aztán meg majdnem lerágta….

Reggel mellém csapódik két testőrével.

-      Ma ők kísérnek haza – suhan el.

A buszon megint jöttek a fiúk, és aznap nekik nem volt szerencséjük….

Felszálltunk, azonnal bevackoltam magam, hogy minél kevesebb látszódjék belőlem. Szembe velem elterülve, tátott szájjal hortyogott a Holló nevű fekete bőrű testőre. A másik oldalon mögöttem egy székkel dülöngélt előreborulva, két térdén támaszkodva, lába között egy félig kiürült vodkás üveget lóbált a barátja. Fejére kapucnit húzott, csak a nagy orra látszódott ki. Ő Karvaly, és az említett testrészéről kapta a nevét. Lizó ma vicces kedvében volt, a madárnevű testőreit küldte velem.

Robin Hood-ék forgatókönyve a megszokott volt. Késekkel hadonászva biztatták a riadt utasokat értékeik átadására.

Ahogy mellém értek, az addig csont részegnek tűnő pasi felpattant mellőlem, eldobta a vodkás üvegét, előkapta a pisztolyát, és azzal a lendülettel benyomta a késsel hadonászva követelődző szájába a csövét. A másik is kijózanodott egy pillanat alatt, és sakkban tartotta a maradék hármat.

Az volt az érdekes, hogy őt már kifosztották, megmotozták, mégse találták meg nála a fegyvert. Vajon hol dugdoshatta?

A vörös kurvázó csorgó nyállal, kifordult szemekkel üvöltött. A férfi a hajába markolt.

-      Látod erős fiú – nyomta elém a fejét – ha ezen túl megpillantod a hölgyet, átadod neki a helyed, de előtte még letörlöd magad után, vagy visszajövünk. Megértettétek? – pillantott a többi dermedezőre.  - Állj meg! – vert ököllel a másik a sofőr ajtajára. – Leszállunk a fiúkkal….kicsit elbeszélgetünk. Közben kipakoltatta a rablott cuccot egy üres ülésre. A sofőr azonnal fékezett. Többet nem láttam az éjszakai Robin Hood-okat.

-      Na? - érdeklődött néhány nap múlva. - Zaklat még valaki?

-      Nem – ingattam a fejem szomorúan.

-      Mi a baj? Megkedvelted őket?

-      Az a baj, hogy nincs mindenki mellett egy Lizoniczki. A rendőröknek kellene álcázva felszállni és megvédeni az utasokat, és nem az idős nénit megbüntetni, mert nem a zebrán ment át az úttesten. Egyszer még gimis koromban azért igazoltattak, mert a bicikliúton mentem. Nem figyeltem, fogalmam se volt, hogy nem mindegy a járdának melyik oldalán haladok. A falumban nem volt bicikliút. Azokat kellene megvédeniük, akik megveszik a bérletet, vagy a jegyet, még sincsenek biztonságban.

-      Az élet már csak ilyen kicsi lány! – simogat lopva végig a fenekemen.

-  Amúgy a velük szemben használt stratégiát alkalmazom a jegyellenőröknél is – mosolygok rá. – Úgy teszek, mintha merev részeg lennék, és hiába rázogatnak, nem térek magamhoz, sőt ha nagyon kitartóak még verekszem is, hogy haggyá má baz meg! Azokkal bezzeg járnak rendőrök – sóhajtok.

-      Nem lenne kevésbé stresszes, ha jegyet vennél?

-      Hát képzeld csak gondoltam erre magam is, csak hogy, jól figyelj, éjszaka jegyet csak a jegyellenőröknél lehet kapni, akiknél persze, sosincs csak büntetőcédula…..akkor meg?

-      Akarod, hogy velük is elbeszélgessenek a fiúk? – vigyorog.

-      Hehe! – libbenek el mellőle, mert vendég érkezett.

Hamar belejöttem a napi rutinba, és beosztottam az időmet. A hétfő maradt a pihenőnapom. Kedden, szerdán és csütörtökön cseteltem, volt hogy 16 órát lenyomtunk a lányokkal. Ilyenkor csak felvonszoltam magam a szobámba és beájultam az ágyba. Fogalmam sincs, hogy bírták ezek a lányok, merthogy mindhárman egyetemisták voltak. Az egyik orvosira járt, a másik jogira, a harmadik meg valami közgazdásznak készült.

Néha elgondolkoztam azon, hogy talán én is tanulhatnék, de megfogadtam magamnak, hogy addig semmi se lesz, amíg nem sikerül vennem egy saját lakást. Az se baj, ha csak egy kis garzon lesz, csak legyen már, és itt legyen a fővárosban!

Minden gyerek sérült, aki intézetben nőt fel, és ez a sérülés idővel itt-ott kiütközik az élete folyamán. A legtöbbjük például szereti az állatokat, már a normálisabbja. Az állatok iránti túlzott rajongás az első jele a szeretethiánynak és a magánynak.

Nekem nincs állatom. Kutyát nem akarok, nem lakásba való és nem lenne időm sétáltatni. Szegény csak kucorogna fent, és a kutyák nem erre születtek. Nekik kint a helyük, hogy futkározhassanak, áshassanak, ahogy otthon a kertben Csibész tette.

Cicám meg azért nem lesz, mert Laci allergiás rá.

Furcsa egy család, valamire mindenki allergiás. Mondtam is neki, hogy az allergia, frusztráció miatt alakul ki az emberben, azért, mert valahol mélyen elnyom valamit, és erről az elfojtásról talán nem is tud. Eléggé furcsán méregetett végül kibökte, még két ilyen okfejtés, és letiltja a netet a gépemről. Inkább nem zaklattam többet az okosságaimmal.

A tanulással se, mert ha megemlítem neki, biztosan elrángat felvételizni, de én először biztonságot akartam, és hosszú távon nem bírtam volna az egyetemet, a két munkahelyem, meg még a Lizót is.

Néha ha rossz a hangulatom, és mindenféle ostoba rémképek rohannak meg, azon gondolkodom, mi lenne velem, ha egyszer csak elküldene maga mellől, vagy történne vele valami. Az utcára kerülnék egyedül! Ő az egyetlen barátom, nem csak a pasim, a főnököm, és a főbérlőm. Az egész életem körülötte zajlik, tőle függök. Szeretem őt a magam módján, és ő is szeret, azt hiszem a maga módján, de mindketten tudjuk, hogy ennyi. Ebből a kapcsolatból sosem lesz több, és én nem is akarom. Ő túlságosan magabiztos, határozott és eltökélt. Mellette mindig csak egy törékeny kislány lennék, akit irányítani próbálna, hiszen a vezetés a vérében van, és én ezt nagyon nem szeretem. Ez így természetes az ő szemszögéből, 16 évvel idősebb nálam, már nős volt, mikor engem a szomszéd Dodi bácsiék tanítottak egyedül cipőt bekötni. 

Az is biztos és soha nem is tagadta, hogy ha választania kellene, a családja mellett maradna. Nem tudom, hogy mennyire számítok neki, a szexen kívül érez-e valamit irántam. Az se probléma, ha nem, nekem így is jó. A szex az fantasztikus vele. Kedves, figyelmes, azt kapom tőle, amit kíván a testem. Rendben tartja a hormonjaimat és én is az övét.

Lehet, hogy csak ennyiről szól ez a kapcsolat. Úgy hiszem, nagyon gazdag lehet, az hogy időnként meglep ezzel-azzal, nem vághatja őt annyira padlóra, és nem is várom el tőle. De ha elveszíteném őt, az katasztrófa lenne jelen állás szerint.

Egy órával utánam érkezett. Általában ennyit kell rá várnom. Még elszámol a bárban, és megvárja, hogy a többi helyéről is meghozzák a bevételt. A mi bárunk volt a központja, ott töltötte a legtöbb időt, szeretném hinni, hogy miattam. Éjszakánként ment egy tesztkört a testőreivel. Ilyenkor leellenőrizte a felszolgált italok mennyiségét, és minőségét. Lizó nem tűrte a csalást. Nem engedte se vizezni, se silányabb minőségre kicserélni az italokat. Kínosan ügyelt a minőségre, úgy hiszem így is meglehetősen jól keresett.

-      Na? – kérdezte reggel, néhány hét múltával – zaklat még valaki utazás közben?

Nem válaszoltam, a kezeit figyeltem. Egy jókora ülő kutyust ölelgetett a nyakánál fogva.

-      Te jutottál eszembe róla – nyújtotta felém vigyorogva.

A kedves, lógónyelvű ebecske egyik szemét jókora barna folt takarta.

-      Hehehe – vágtam egy grimaszt. Kikaptam a kezéből, és magamhoz ölelve sarkon fordultam, hogy keressek neki, egy őt megillető helyet a szobában.

-      Hagyd most Lessie-t – kapott utánam. Két kezét a derekamra fonta és magához ölelt. – Itt a falkavezér!

Gyengéd erőszakkal vonszolt az ágyhoz.

-      A táskám…a táskám! – csápolgattam az asztal felé.

-      Mi a bánatot akarsz?

-      A kutyariasztó sípomat. Veszett kutya ellen kell.

-      Adok mindjárt veszett kutyát! Tudod, hogy azoknak folyik a nyáluk?

-      És neked nem? – hajtottam hátra a fejem, hogy elérje a számat.

-      Talán egy kicsit. De pusztán csak szexuális indíttatásból, a fajfenntartást tartom szem előtt.

-      Csak? – kérdeztem félénken.

-      Hiányoztál! – suttogta. Arcáról fokozatosan tűnik el a mosoly, ahogy a szemembe néz. Leborultunk az ágyra.

Lessie-nek várnia kellett, magányosan ült a földön néhány órácskát.

*  *  *       

Üdvözlet mindenkinek az oldalon!:)

Úgy tervezem, hogy a törit kb. úgy kéthetente frissítem, így marad időm egyéb dolgaimra is, és nem küzdök majd az idővel, mint most. Hétvégén apunak lesz a szülinapja, meg Gábor nap is, ezért egy igazi Rap-es fiú partyt adunk. Múlt héten, Szent Patrik és Tarzan tiszteletére talpig zöld szexi manólánynak öltözve billegettem magam a színpadon. Mindenki zöld volt!:) Még a kaják és italok is, mert ugye ha már csinálunk valamit, akkor jól csináljuk!

Tarzan örült!:)

És úgy tűnik Lobót is teljesen elvarázsolta az életünk. Egyre inkább elfogadom ami van, nem gyötrődöm a múlt miatt, mert igazolva látom, amit állítanak körülöttem. Az életem nagyon is jó, és különleges. Azt hittem csak engem ragad magával a zene és a tánc, de úgy tűnik, mindenkit elbűvöl! És ez annyira jó!:)

A mostani fiú buli meglepetése lesz, hogy Tomas felfedezett valami isteni retró számot már megint. Neoton famili, de nem ez a lényeg, hanem, hogy a dal címe, Lobó az idegen!:)

Két kemény fenékrázós rap zene közé betesszük majd, előbb magyarul, aztán angolul is, mert apu szülinapjára jönnek a Dani szülei is.

Lobó biztosan nagyon meglepődik, remélem, élvezni fogja!:)

Meghívott magához néhány hétre mindenkit, még a Dani szüleit is. Azt mondta, ha ilyen sokan utazunk, béreljünk gépet, árban kb. ott vagyunk, és kényelmesebben utazhatunk, mert a dédikét, és mókus harcost is akarja!:)

Szombaton meg nyuszi buli lesz, már napok óta készítjük a díszeket, meg az ünnepi menüt Miskával. Kínai barátainkat is meghívjuk, az újévi imádkozós vacsi után jár nekik ennyit!:) Majd Tarzanékkal jól meglocsoltatom a nőket, hogy lássák, itt is van ám hagyomány meg kultúra!:)

Fura, néhány éve Kevin szülinapjára esett Húsvét, most pedig az apuéra!

Egy wellness pihenést kapnak tőlünk, nem is akár milyent, mert nagyon szeretjük!
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ő az apukám, és hogy még kisöcsikénk is született!:)

Most még többen leszünk,  mert a fergeteges disznóvágás után illik meghívni a barátnőméket, főleg, hogy az öcsém és Kakukk is egy egyik lányuknak udvarolgat.
Hát képzeljétek, hál Istennek, jó erőben vagyok! A fejem ugyan nem a régi, de a kondim az rendben van! Lebetegedett a takarító személyzet, két idősebb fekete nénit alkalmazok, és mondtam besegítek, gyorsan fertőtlenítsük le a mosdókat. Eléggé kényes vagyok a mellékhelyiségekre, hétvégeken valamelyik mindig ott van, adja a kéztörlőt, zsepit, higikendőt, egyéb női-és férfi dolgokat. Így sokkal jobb, mert felügyelik a mosdók tisztaságát, elkerüljük a wc szexet, és még ők is kapnak borravalót. Egy kis előtérben ül, tőle jobbra és balra vannak a mellékhelyiségek, női-férfi szakasz. Eleinte furcsállták a vendégek, de mostanra már megszokták. Még ollót, körömreszelőt, színtelen lakkot, harisnyát is tartanak, ha valakinek ilyenfajta balesete adódna!:)

Szóval, le akartam csavarni a fertőtlenítő kupakját, de mivel bal kezes vagyok ugye, általában nem a jó irányba kezdem a tekerést. Hát jelentem, akkorát csavartam rajta, hogy tőből eltörtem a flakont a kupaknál!:)Azért nem véletlen rudazok meg kung-fuzok apuval!:)

Persze egyből, Tarzan jelezte, hogy már nem félt az utcán! Öcsém csak flakongyilkosnak hív, Lobóék meg Tarzant húzzák, hogy jó lesz, ha odafigyel és erőn felül teljesít, ha ilyen erős a fogásom!:)

puszi mindenkinek, Luna